Baranya vármegyei látnivaló

A kilátó Geresdlak és Kisgeresd közötti út mellett helyezkedik el. A fakilátó tetejéről körpanorámás kilátás tárul a látogatók elé.

A geresdlaki tájház a XX. században épült tipikus sváb parasztház. A lakossági közadományokból berendezett lakóházban a bútorok, a tárgyi eszközök, a kézimunkák a múltnak megfelelően őrzik a németség otthonainak emlékét. Az itt élő embereknek az állattartás és a földművelés adta a megélhetést. A ház végében található az istálló és a pajta. a pajtában a mezőgazdasági munkához használt gépek és eszközök láthatók. A lakóház két szobából és egy téli konyhából, valamint az eredeti állapotában megmaradt nyitott (füstös) konyhából áll.

Az épület, melyben kiállítás látható eredetileg szerb elemi népiskola volt és 1910 táján épült. A tetszetős stílusban megépült iskola nagyobbrészt oktatási célt, részben pedig a tanító szolgálati lakásául szolgált. Akkor a tanítás nyelve községünkben a lakosság számarányának megfelelően, német - magyar, míg a szerb iskolában szerb - magyar volt. 1922 után Somberekről elköltöztek a szerbek, így a gyermekek létszáma is megfogyatkozott. Az 1930-as évek végén már nem jegyeznek szerb iskolást a felmérések. 1938-ban az iskola épületét a római katolikus egyházközség vette bérbe, s tovább tanítottak az épületben. A II. világháború után, 1948-ban államosították az épületet. Változatlanul iskolaként, majd tornateremként használták. Somberek Község Önkormányzatának döntése alapján az épület teljes felújításra került. Az eredeti állapotába visszaállított épületben, a `Hagyományok Házában` jelenleg a falunkban élő népcsoportok történetének kialakítása tekinthető meg.

A Hagyományos gazdálkodás tanösvényen kézbe vehetjük, kipróbálhatjuk az útvonal mentén kihelyezett tárgyakat, eszközöket. Az állattartás, a rétgazdálkodás, a gyümölcstermesztés, a méhészkedés, a kosárfonás, a fűszer- és gyógynövénytermesztés eszközeit és szakmai fortélyait ismerhetjük meg. A tanösvény végén található majorban a térségre jellemző régi magyar háziállatokat – szürkemarhákat, shagya arab lovakat, mangalica sertéseket, racka juhokat és ősi magyar baromfifajtákat – lehet szemügyre venni.

A múzeum névadója Halász Ferenc, Dunaszekcső nyugdíjas igazgató tanítója. A néprajzi kiállítást három szobában rendezték be. Az első teremben a dunaszekcsői konyhák használati tárgyait állították ki: korsók, poharak, konyhabútorok, polcok, kézi darálók stb. A középső helyiségben a ház körüli használati tárgyak helyezkednek el, amelyek a paraszti társadalom a mezőgazdaságban és állattenyésztésben használt. A harmadik szobában a tiszta szoba látható annak jellegzetes tárgyaival.

1993-ban felavatott Helytörténeti gyűjteményben megelevenedik a múlt. Kiállításának anyaga lelkes helyiek gyűjtése, akik sok társadalmi munkával tették rendbe az egykori iskola épületét. Az egyik szobában mezőgazdasági eszközök láthatóak. Az egykori „tiszta szobában” nagyon sok textillel, népviseleti ruhadarabokkal és szentképekkel nyűgözik le az ide betérőket. A konyha berendezése a múlt század harmincas éveinek hangulatát idézi. A kiállítás előzetes bejelentkezés alapján látogatható!

A Honismereti Szakkör gondozásában álló gyűjteményt muzeológus segítségével a tagság rendszerezte. A kiállítás alaphangsúlya – a gyűjtemény összetételéből és természetéből következően – a néprajzi-helytörténeti, helyi ipar- és kereskedelem-történeti, vasúttörténeti, vagyis az életformát reprezentáló anyagon van. Helytörténeti kiállításunk megtekintéséhez bejelentkezés szükséges.

A Natúrpark települései a Dunántúli-dombság területén, ezen belül főként a Tolnai-dombsághoz tartozó Völgységben és az Észak-Zselicben találhatók. Mindkét tájegységre jellemzőek az eróziós-deráziós völgyek, ám ezek gyakorisága különböző: az Észak-Zselic erősen és közepesen, a Völgység gyengén tagolt domborzatú. Nemcsak a dombok gyakorisága, de magasságuk is az Észak-Zselicben jelentősebb. Legmagasabb pontjaik a Hollófészek (358 m) és a Hegytető (353 m). A dombok magját túlnyomó részben finomszemcsés pannóniai üledékek alkotják, melyeket a hátakon lösz, a völgyekben deluviális képződmények takarnak. A Natúrpark délkeleti szeglete a Kelet-Mecsek területére nyúlik, melynek jura, illetve alsó-kréta tengeri eredetű kőzetei is kibukkanak a fiatalabb üledéktakaró alól.

A község évtizedes múltját foglalja magába a Tájház, mely a jelen és a jövő nemzedék számára példaértékű. Híven tükrözi a község lakóinak összefogását, erejét, akaratát, a nemzetiségek békés egymás mellett élését. A ház a XIX. századi német építőművesség jeles reprezentánsa, egy gazdag német földműves, Johann Lukas tulajdona volt a szomszéd házzal együtt. A házban székely szobát, sváb szobát és egy konyhát - 20. sz. eleji berendezéssel - láthatunk.

1979 óta látogatható Boldogasszonyfán az itt élő Hoffer János, a népművészet mestere emlékkiállítása. A pásztor fafaragó egyéni és hagyományos tárgyai láthatók a kiállításon. A Helytörténeti gyűjteménnyel a helyi népi kultúra emlékeit igyekszünk bemutatni.