Látogatás

A Pál-völgyi-barlang Látogatóközpontban egy korszerű, interakítv elemekkel ellátott kiállítás kapott helyet, melyben a barlangok értékeibe kaphatnak betekintést a látogatók: elmerülhetnek a geológiai, hidrológiai és természetvédelmi ismeretekben, tudást sajátíthatnak el a barlangokban élő denevérekről.

A Paprika Malomban kiváló őrleményeket gyártunk és Múzeumunkban bemutatjuk a szegedi és magyar paprika kultúra 200 éves történetét, megelevenítve mindazt a kemény munkát, amivel a szegediek létrehozták a magyar konyha alapvető fűszerét. A Múzeumba látogatók betekintést nyerhetnek a Malomba, paprikát kóstolhatnak és frissen őrölt paprikát vásárolhatnak.

Az Örökség Tájház épülete a Kossuth Lajos utcára merőleges, szoba-konyha-szoba és külön bejáratú hátsó lakrész konyha-szoba alaprajzi elrendezésű ún. hosszúház, műemléki védettség alatt álló népi műemlék épület. A tájház a 19. század első harmadában épült, több átalakításon esett át. Sárba rakott kőből és vályogból készült, különösen érdekes a szabadkéményes, “füstös” konyha. A Tájházban szerb és német nemzetiségi lakásbelsőt, viseleteket mutatnak be két elkülönített részben, ezt kiegészíti a várostörténeti kamarakiállítás.

A Tisza-tavi Ökocentrum szabadidőparkjában található, 1884-ben épült Tájház szezonálisan látogatható. A felújított nádtetős épület autentikus módon mutatja be a múlt század végi magyar falusi életet, a korabeli bútorokat, használati tárgyakat és a helyi hagyományokat. A Tájház különleges élményt kínál mindazoknak, akik szeretnék felfedezni a történelmi értékeket és betekintést nyerni a régmúlt életformájába.

1986-ban Dankovics Ferenc (egykori iskolaigazgató) és felesége Szőke Angyalka megnyitotta Rábafüzesen, az iskola falain belül a helytörténeti gyűjteményüket. Az évek során tovább gyűjtötték a tárgyi emlékeket és helytörténeti kiállítást rendeztek, majd helytörténeti tájszobát hoztak létre. Mára már a Rábafüzesi Hianz Tájházban tárlatvezetéssel mutatják be a hajdan itt élt német nemzetiségű emberek életét. Az épületben megtekinthető a szoba, a konyha és az éléskamra, a melléképületben pedig mezőgazdasági eszközök és iparosok munkaeszközei vannak kiállítva.

Kézműves Porta szép alkotásokkal.

Egy régi, fehérre meszelt, vert falú házban kapott helyet a tájház gazdag gyűjteménye. A ház legértékesebb része az eredeti tárgyakkal berendezett első szoba (a tornyos nyoszolya a gazdagon hímzett ágyneművel, a faragott, festett bútorok, a szemes kályha, a felvidéki üvegedények) és a konyha (az 1880-as évszámmal ellátott, festett kászli). A lakószoba értékes darabjai: az ágy melletti ringó és az elmaradhatatlan szövőszék. Megcsodálhatjuk a lányok, asszonyok viseletét a születéstől a halálukig, hiszen a magyar népviseletek közül a legrégebbi, legdíszesebb és a legdrágább anyagokból készült a sárközi. Az asszonyok ruhadarabjaikat hímzésekkel is díszítették. Ezen kívül különösen értékesek voltak a párnavég és jegykendőhímzések. A pincegalériában pedig a sárközi mintatár fazekas emlékanyaga kapott helyet. A kézműves ház pincéjében Zrínyi Miklós szódásüveg-gyűjteménye látható, udvarán gyöngyműhely működik.

A Sárpilis, a sárközi falvak közül a legkisebb, a legszegényebb, mégis kultúrájában ugyanolyan magas értéket képvisel, mint bármely más sárközi település. Hogy ennek a sokszínű, sokrétű hagyatéknak legyen méltó helye, 2006 nyarán nyitotta meg kapuit a Sárpilisi Tájház. A tájház a Balázs Kovács család építtette az 1890-es években. Homlokzata gazdagon díszített, vertfalú falszerkezete fehérre meszelt. Az utcafronton megjelenő négy szobát a modern polgári hagyományokat követő faragott bútorokkal és színes cserépedényekkel zsúfolták tele. A ház fő szegmense a tisztaszoba volt, amit sohasem használtak (tulipánosláda, kászli szekrény, festett sarok pad, faragott székek, bölcső, vetett ágy, amit sárközi szőttessel bevont párnák díszítenek).

Az épület az 1920-as években épült, a benne található bútorokat a helyiek ajándékozták a leendő tájháznak. A polgári házat a környéken „Énekes-ház” néven említik, mert a Sopronban élő jó módú Énekes család építette, akik kántorként dolgoztak Sopronkövesden. A felső szobában egy tisztaszobát rendeztek be, amelyben a festett bútorok rábaközi mintával díszítettek. A textilanyag szintén a rábaközi motívumkincset mutatja be, melyet a helyi hímzőkör készített el a tájház számára. A szoba előtt található helyiségben Mentes Tibor, sopronkövesdi cipész hagyatéka látható. A hátsó épületrész szoba-konyha-kamra beosztású. A belső szobában és konyhában a családi élettér látható berendezve. A kisméretű istállóban feltehetően lovakat és szarvasmarhákat tartottak. A szekértárolóban különböző mezőgazdasági eszközök láthatók, valamint a funkciónak megfelelően egy szekér is.

A Tájház a soroksári svábság egyik kulturális központja, ahol a minden évben több alkalommal gyűlnek össze a soroksáriak, hogy részt vegyenek különböző hagyományőrző programokon és rendezvényeken.