Beregi Múzeum Vásárosnamény

A "Tiszteletes Úr" - Csiszár Árpád emlékszoba

Csiszár Árpád református lelkész, múzeumszervező és alapító Fülesden született 1912. március 8-án. A teljes elhívatottsággal végzett  lelkészség mellett a teológiai, hitbeli kérdésekkel párhuzamosan, vagy még inkább azzal együtt  egy életen át kutatta múltunkat. Ahol hosszabb, rövidebb ideig letelepedett vagy csak megfordult, első dolga volt szemrevételezni a helyet, annak múltját, kezdve az eke által a földből kifordított emlékekkel, a természeti adottságokon át a családi társadalmi kapcsolatokig, az ember tárgyi kultúrájáig.

Családi felvétel  Fiatalkori Szamos-parti megfigyelései ösztönözték arra, hogy az őskorról minél többet tudjon; így hallgatta debreceni teológus korában a teológia mellett az egyetemen Dr. Roska Márton régészprofesszor előadásait,  vagy ezért lett  szinte mindennapos vendége  a debreceni Déri Múzeumnak, amelynek akkor  Dr. Sőregi János régész volt az igazgatója.  A környezete titkainak megfejtése irányította a figyelmét az egyetem földrajzi, történeti és filozófia tanszékeinek szemináriumaiba is.

Tákosi kazettás mennyezetTákosi kazettás mennyezet  Míg régmúltunkra az egyetemi kurzusok, a népünk kultúrájára maga a falu tanította. Szamostatárfalva, ahová a gyermek és ifjúkor kötötte, majd sorban állomáshelyei, ahol hosszabb, rövidebb időt töltött; Bátyú, Nádudvar, Halmi, Kisbábony, Somkerék, Magyarköblös, Mérk, Tákos, Gergelyiugornya. Mindig a forrásból indult ki és csak az után vette kezébe a szakirodalmat. Megfigyeléseit mindig a legjobb szakemberekkel vitatta meg.

Emléktárló 

Mindig összehasonlított és összegzett. Kimondva vagy kimondatlanul egy életen át készült a múzeumszervezésre. Különös kegyelemnek, szolgálati lehetőségnek tekintette ezt a munkát, amelyre 1963-ban kapott megbízatást, és amelyből kinőtt egy nagyon gazdag, értékes gyűjtemény, a Beregi Múzeum.

Szerelem a Tiszaháton - A beregi vászon

A falu életének, az egész évet átfogó vászonmunkák adták meg a keretét. A vászonhoz kapcsolódtak a Beregi Tiszahát népe életének döntő pillanatai. Készítésének minden részlete, a munkák nehézsége ellenére a falvak egészének várva várt eseménye volt. Az élet reménységének a nyitányát jelentette. Mert miközben lépésről lépésre elkészült az élet egyik legfontosabb alapanyaga, a vászon, a munkálatok közben ismerték meg egymást a fiatalok. Itt kötődtek a sok-sok munka és sok-sok játék és vidámság közben az életre szóló szerelmek és az újabb reménységek.

Még a bölcsőben ringott a lány, amikor elkezdték készíteni számára a kelengyét. Először az anyja készítgette, de alig volt 5-6 éves, már ő is bekapcsolódott a munkába. Először csak kis játék orsót adtak a kezébe, de néhány éven belül megtanulta a vászonkészítés minden apró részletét.  Ez mindaddig tartott, amíg a lány férjhez nem ment, aztán kezdődött minden elölről.

 A falusi lányok és asszonyok idejének nagy részét a vászonmunkák tették ki. A szövéssel rendszerint a nagy tavaszi munkák kezdetéig végeztek. Húsvét után a tavaszi napsütésben már fehérítették a hosszú türetvásznakat. A sima vásznak egy jelentős részét mintázatlanul hagyták. A másik részükből készült a lányok kelengyéje.

A szemtakarótól a szemfedőig - A születéstől a halálig

A vászon végigkísérte az embert a születéstől a halálig. A vászonból készült eszközök ott találhatók az élet minden területén, a háztartásban, a gazdálkodásban és a viseletben.

A kisgyermek egészségét szemtakaróval óvták a rontás ellen. A gyermekágyat fekvő asszonyt és családját a rokonok és ismerősök hosszabb időn keresztül étellel látták el. Az ételvivéshez szépen hímzett komakendőt, és cserép vagy porcelán komatálat használtak.

A táplálkozásban a kenyér játszotta a fő szerepet. Különös megbecsülés vette körül. Ez a kenyérrel kapcsolatos eszközökben is megmutatkozott. Tárolásához, szállításához hímzett kenyeres tarisznyát készítettek. Hímzett tarisznyába kötötték a lakodalmi kalácsot is.

A konyhai munkához az asszony szőttes vagy hímzett gyúrókötőt kötött. A nyújtófát hímzett nyújtófa tartóban tartották. Néhol a gyúródeszkának is hímzett vagy szövött vászon tarisznyaszerű tárolója volt.

A megszegett kenyérhez kenyérkendőt használtak. Nagyobb ünnepen az asztalt hímzett vagy szedett mintás abrosszal terítették le. A vízhordáshoz hímzett kendővel összekötött cserépkorsót használtak. A húsvét egyik jellegzetes textíliája a pászkakendő. A húsvét másik jellegzetessége a hímes tojás. Területünkön ez még ma is az ünnep szoros tartozéka.

Bereg patrónusai

A Beregi Tiszahát falvainak folytonos fejlődésében elévülhetetlen érdemei voltak az ott helyben lakó európai iskolákban nevelkedett nemességnek. Hatásuk az élet minden területén megmutatkozott. A legfontosabb volt, hogy mint munkaadók biztosították az emberek megélhetését, de komoly részt vállaltak a falusi iskolák, egyházak építésében, fenntartásában – és ha szükség volt rá –, a lakosság megvédelmezésében.

Az Európát járó, majd helyben lakó nemességnek azzal, hogy hozták haza az új szellemiséget, új divatokat, komoly kultúraközvetítő szerepük is volt. Ez a patrónusi tevékenységen, nagylelkű adományokon keresztül valósult meg, amelyet rendszerint a kis falusi egyházaknak adtak.  A különféle ajándékok bekerültek a templomokba, mint a települések egyetlen közösségi házába. Az így adományozott úrasztali terítőkkel terítették meg például  az úr asztalát az úrvacsorához, amelyet alkalomról alkalomra láthatott a gyülekezet.  Nagy hatást gyakoroltak a népi díszítőművészetre ezek a nemes asszonyok által ajándékozott arany, ezüst skófiummal hímzett patyolatkendők, és az általuk ajándékozott vászonmunkák. De a megterített asztalon ott voltak a falusi asszonyok  szép vászonmunkái is.

Így a nemes asszonyoknak is lehetőségük volt arra, hogy megismerjék a szép vásznak készítőit, és alkalmazzák őket, rendszerint a takácsok helyett az uradalmakban. Ez Beregben és környékén már a XVIII. században is általános szokás volt.

A terület nemessége megbecsülte a föld népét. Ha szükséges volt, védelmet nyújtottak jobbágyaiknak. Erről szól az a szabadságlevél, amelyet 1661-ben Szalay Barkóczy István, Gelénes birtokosa adott ki.

Jó példával a nemesség járt elöl. Különösen a Lónyay, Gúthy, Bay családok, akiknek neve adományaik révén több település egyházának az irattárában is megtalálható.

Úrasztali terítők  A beregi falvak további patrónusai között megemlíthetjük a Rhédey, Maróthy, Károlyi családokat, Eördögh Dánielt. Bereg falvai többségét kis törpebirtokosok lakták. Ezeken a helyeken közülük kerültek ki a település támogatói.

A Beregben lakó vagy csak ide kötődő nemesség adományokkal, alapítványokkal gondoskodott a falusi gyermekek taníttatásáról, az anyaiskolákról. Ezek nagyon gyakran jelentős vagyonok voltak, amellyel biztosították a település intézményeinek működését.

A kastély lakói

A Lónyay család a XIV. században került Vásárosnaményban. A kastélyt 1728-ban Lónyay László építette. Leányági öröklődés útján került először a felvidéki Vladár, utána a Tomcsányi család birtokába.

Beregi művészi és háztartási vasöntvények

Öntöttvas kályhák  Az öntöttvas, de főként az öntöttvas tüzelőeszközök megjelenése a háztartásokban az élet minőségét változtatta meg. Az első díszes öntöttvas kályhák a XVI. században német földön jelentek meg. Kezdetben fejedelmi, főúri kastélyok elegáns, művészi kivitelű tárgyai voltak és a főnemesek ajándékozták azokat egymásnak.

Bereg régészete

Bronzkori fémművesség  A kiállítás az őskőkortól (Kr.e. 250000 – 8000) a XVIII. századig terjedő időszak kultúráinak tárgyi hagyatékából nyújt ízelítőt. Megtalálhatók benne az őskori ember mindennapi használati eszközei,  az ünnepi alkalmakkor viselt ékszerek, a harcok során alkalmazott fegyverek, a mesterek szerszámai, a vallási rítusokhoz használt tárgyak és számos, a temetéskor a halott mellé helyezett, a túlvilági életre szánt sírmelléklet.

Szemléltetés a régi iskolában - Iskolatörténeti kiállítás

A Beregi Múzeum másik épületében, a Rákóczi út 13. alatt (Máthé kúria) lehet megtekinteni a régi beregi iskolát bemutató kiállításunkat, benne a szemléltető eszközök számtalan fajtáját.

A kiállítás előzetes bejelentkezés alapján, hétköznap 9.00 és 16.00 között tekinthető meg.

Műtárgy látványraktár - Kerámia-gyűjtemény

A régi háztartásban sokféle cserépedényre volt szükség. Területünkön állandó, számottevő fazekasság csak a 17. századig volt. Így később az edényeket a vásárokon szerezték be. A nagy kerámia központok fazekasai elhozták áruikat a naményi vásárba, ahol több központ gyártmányai találkoztak. A kiállított anyaggal területünk változatos kerámia anyagának származását mutatjuk be.

A látványraktár darabjait a kastély pincéjében tekinthetik meg a látogatók.

Máthé-kúria felújítási munkálatai miatt az állandó és időszaki kiállításaink, tárlatvezetéseink, előadásaink, múzeumpedagógiai foglalkozásaink, programjaink, kutatószolgálatunk és digitális tartalmaink (előreláthatólag néhány hónapig) szünetelnek.
Kiállításaink megtekintésére csoportoknak lehetőséget biztosítunk, előzetes egyeztetés után.

Forrás: Múzeum honlapja