Arborétum Szeleste

A Vas megyei kisközség, Szeleste egyik nevezetessége a 13 ha-os arborétum. Kialakítását gróf Festetich Andor kezdte meg 1872-ben. A Bécsi Világkiállításon vásárolt növényekkel telepítette be a kastély körül létrehozott teraszokat. Erfurtból vásárolt fenyőfélékkel is gazdagította a park növényanyagát.

Az arborétumban több mint 500 féle növény található. A lágyszárúakból álló gyűjtemény (5-600 faj, fajta, változat) az 1970-es évekhez képest 100 körüli taxonra szorult vissza. A korábbi állapotok visszaállítását célul tűzte ki a kezelő, hiszen az utak melletti virágágyak minden évszakra kiterjedő, folyamatos virágzása minden látogatót elbűvölt. Ez a varázslat pedig rohanó korunk emberét is megilleti. Mint ahogy rá lehet csodálkozni az arborétum idős (sajnos egyre pusztuló) fenyőfáira, szelídgesztenyéire, liliomfa-gyűjteményére és különböző bükkfáira és tölgyeire.

Az arborétum az angol tájkertépítési hagyományokat követi, felemelően szép ligetes és szabad területek, valamint sűrűbb erdei részleteket váltogatják egymást. Festetich után Baich Mihály lett a park tulajdonosa és igazi gazdája. Az arborétumban több fajból álló fenyvescsoportok, tiszafa-sorral szegélyezett utak, szelídgesztenye liget, borostyánnal átszőtt szépséges erdőrészletek pihentetik a látogatók lelkét.

Egész évben ingyen látogatható.

A szelestei arborétumot gróf Festetich Andor alapította 1873-ban.

1910-től új tulajdonosa lett a kertnek, báró Baich Mihály személyében, aki 1913-tól tervszerű kertépítést folytatott, megépítve a kiszolgáló épületeket, üvegházakat, 4 ha-ral bővítve az akkor még 9 ha-os parkot. A világ minden tájáról hozat növényeket, köztük sok évelőt Hollandiából és Németországból. Kertépítészeti elképzeléseit, a mai divatos látványtervekhez hasonlóan, megfesteti Kleiner Oszkár festőművésszel, azzal a céllal, hogy a várható egység tér-forma-szín harmóniája még tökéletesebb legyen.

1928-ban éri el a park jelenlegi nagyságát. Elkezdődött az évelőkert megvalósítása. Az egymásra merőlegesen futó utakat törpe puszpáng sövény szegélyezi. Az utak mellett húzódó virágágyak hátterét nyugati tuja, vérszilva, közönséges orgona, korai nyáriorgona, vöröshajú cserszömörce, japán rózsa, labdarózsa és mályvacserje alkotják. A kapunál lévő sziklakertben törpe nárcisz, kankalinok, szellőrózsák, harangvirágok, lángvirágok, ikravirágok, varjúhájak és kövirózsák díszlenek. A bükkfa alatt a téli fagyok elmúltával azonnal előbújik a téltemető, a hóvirág, a tőzike és sok más hagymás növény.

Az évelők különböző változatai közé észrevétlenül illeszkedik egy-egy, a vasi flórából származó növény, így a Sitke környéki erdőkből ismert illír királyné gyertyája és a Ság-hegy lakójaként nyilvántartott tavaszi hérics.

Báró Baich Mihály munkáját szakképzett kertészek segítették – Fics Edmund, Mészáros József, Molnár Gyula – akik közül utóbbi 1973-ig a kert szamai irányítója maradt. A bárót szoros barátság és szakmai ismeretség (folyamatos növénycserék) kötötte Gáyer Gyulához (a neves botanikus hozzájárult szakmai ismereteinek gyarapodásához), Saághy Istvánhoz (Kámoni Arborétum), Ambrózy-Migazzi Istvánhoz (Jeli Arborétum). Az országot a háború után sem hagyta el, Szeleste szélén álló kis házában élt 1955-ben bekövetkezett haláláig.

Az arborétumot 1952-ben országos jelentőségű védett természeti területté nyilvánították és az erdőgazdaság szelestei erdészete kezelte 1969-ig. 1992-ig a Szombathelyi Kertészeti és Parképítő Vállalat, majd napjainkig a Szelestei Önkormányzat mint tulajdonos kezeli a kertet.

Az arborétum délnyugati részén elhelyezkedő, 1855-ben cottage-stílusban épült kastély jelenleg szállodaként és termálfürdőként üzemel.