Visegrádi-hegységi látnivaló

Pilisszentléleken a tájháznak otthont adó épületet 1994-ben nyilvánították műemlék jellegűvé sajátos alaprajza és formája miatt, mely tükrözi a szlovák népi építészeti hagyományt. Fésűs beépítésben álló, előkertes, téglalap alaprajzú, nyeregtetős épület, amit az 1920-as években György Károly épített. Ebben a házban kapott helyet a település helytörténeti, néprajzi gyűjteménye.

A Múzeum a XX. századi magyar művészet és a szentendrei festészet kiemelkedő alkotója, Pirk János életmű-gyűjteményének megőrzése és bemutatása céljából alapítottak. A mára már teljesen felújított múzeumépület műemléki környezetbe illő megjelenésével, hangulatos belső kertjével és kovácsoltvas kapujával, mely Pirk Ambrus táj- és kertépítő művész utolsó alkotása, méltó helyszínt biztosít Pirk János kulturális örökségünk részét képező életművét bemutató állandó kiállításának.

Az Örökség Tájház épülete a Kossuth Lajos utcára merőleges, szoba-konyha-szoba és külön bejáratú hátsó lakrész konyha-szoba alaprajzi elrendezésű ún. hosszúház, műemléki védettség alatt álló népi műemlék épület. A tájház a 19. század első harmadában épült, több átalakításon esett át. Sárba rakott kőből és vályogból készült, különösen érdekes a szabadkéményes, “füstös” konyha. A Tájházban szerb és német nemzetiségi lakásbelsőt, viseleteket mutatnak be két elkülönített részben, ezt kiegészíti a várostörténeti kamarakiállítás.

Szeretettel várja vendégeit a Puszta Monostori Birkás tanya. A tanya meglátogatására érdemes 3-5 órát szánni.

Kiállításunk szeretné bemutatni azokat az örökül megmaradt tárgyakat, amelyek a 70-es 80-as években a legbecsesebbnek számítottak – sokaknak egy fél élet munkája volt például egy Trabant, Zaporozsec vagy Lada 1500-as, a jó bizonyítványért kaptunk Szputnyik kerékpárt, Riga mopedet vagy MK-25-ös magnót, robbanós TV-n néztük a VIT megnyitókat, Varia bútor került a szobánkba, gyűjtöttük a bélyeget és a szalvétákat – hogy csak néhányat említsünk a kiállításon szereplő tárgyak közül.

Szentendre belvárosa és a 11-es út közötti területen található a Római Kőtár. A Kr. u. I. század második felétől kezdve 400 éven keresztül a Dunakanyar fontos stratégiai szerepet töltött be, hiszen Pannonia határának, a „limes”-nek egyik legveszélyeztetettebb szakasza volt. A limest táborok és őrtornyok sűrű láncolata védte, a mai Szentendre területén, Ulcisia Castrában komoly katonai erő állomásozott. A katonaság számára dolgozó kézművesek és kereskedők a tábortól nyugatra és délre, a „canabæ” területén éltek. A római kori lakosság az Aquincum felé vezető Duna menti országút, a „limes-út” mentén temetkezett; majd a késő római temető területén egy kis ókeresztény sírkápolna is állt.

A Strázsa-hegy a Pilis és az egész nemzeti park nyugati peremén áll. A terület több mint száz évig katonai lőtérként funkcionált, ennek köszönhetően szinte érintetlenül megőrizte természeti értékeit.

Az egykor Szentendrén élt kereskedő, Szántó György végakaratának megfelelően szülei házában fia alakította ki a ma látható imaházat és múzeumot, ahol a háború előtti szentendrei zsidóság életét bemutató kiállítás tekinthető meg. Itt található a világ legkisebb működő zsinagógája.

A Szentendrei Kisállatkert egész évben várja az érdeklődőket, kicsiket, nagyokat és csoportokat egyaránt. Láthatunk itt Rovarhotelt, ahol megfigyelhetjük a méhek, darazsak munkálkodását. Az állatsimogatóban szelíd kecskéket simogathatunk, etethetünk. A Teknősoviban megcsodálhatjuk a kisteknősöket. De szerveznek rendhagyó biológiaórát is az érdeklődő óvodás, iskolás csoportoknak, illetve vállalják születésnapok és csapatépítők lebonyolítását. Évente kétszer pedig éjszakai látogatáson is részt vehetünk, ahol az éjszaka aktív állatok ténykedését figyelhetjük meg.

A múzeum története, a tárgyak gyűjtésének munkája összefonódik a magyarországi szerb egyháztörténettel. A gyűjtemény alapja a szentendrei püspöki kincstár, amely az idők során újabb és újabb értékekkel bővült, így fokozatosan a legjelentősebb hazai ortodox gyűjteménnyé nőtte ki magát. Szorosan kapcsolódik hozzá az egyházmegyei könyvtár és levéltár anyaga. A műalkotások többsége a XVIII. sz.-ból való. Jelentős az ikonanyag, amely részben a posztbizánci iskolát követi, de sok közülük az autodidakta művészek által alkotott újszerűbb kép is. A tanultabb művészek között van Ostoja Mrkojevic, Mitrofán Zográf és Nedelko Podovic. Ezeken kívül megcsodálhatóak a szépséges kódex-bibliák, pásztorbotok és bútorok is. Többek között itt található III. Arsenije Čarnojević szerb pátriárka képe főpapi ornátusban.