Tiszántúli látnivaló

Fantasztikus állandó kiállítás, amelynek gyűjteménye különös időutazásra hívja – a legmodernebb technika segítségével – a bitek és bájtok világába. Megnézheti, kipróbálhatja és még meg is mosolyoghatja az elmúlt idők informatikai eszközeit. De ne feledje, amikor ezt okostelefonján olvassa és ujjaival tologatott ikonokkal bírja rá készülékét az Ön számára értelmes dolgok művelésére, e mögött sok ezer emberévnyi munkára volt szükség operációs rendszerek és minimális kényelmi szolgáltatások nélkül, hogy elkészüljenek azok a fordítóprogramok, amelyek az ikontologatást a számítógép számára érthető bitsorozatokká konvertálják.

Egyedülálló állatgyűjtemény 45 hektáron. Magyarország legfiatalabb hagyományos, önkormányzati állatkertje 1989 óta várja látogatóit. Nemcsak a fiatalsága számít különlegesnek, és nem is az a tény, hogy közel 45 hektáron elterülve az ország legnagyobb területű állatkertje, hanem egyedülálló állatgyűjteménye, természetvédelmi és oktatási tevékenysége teszi kiemelkedővé a régiónkban.

A temető 1831-től működik 55.000 m2 alapterületen. A szegedi zsidó temető különlegessége, hogy számos sírkövön szimbólummal kísérve tüntetik fel az elhunyt születési évét – ezt egy csillag jelképezi –, a házasságkötésének időpontját – egy gyűrűvel jelölve –, majd a halál évét, melyet a mákgubó, a béke és megnyugvás szimbóluma jelez. A temetőben van a sírhelye többek között Lőw Lipót, Lőw Immanuel, Schindler József főrabbiknak, Heller Ödön festőművésznek, Kulinyi Zsigmond szerkesztőnek és más hírességeknek.

A monumentális, 48.5 méter magas épületen a mór-szecessziós stíluson kívül bizánci hatást mutat a barokkos megjelenésű kupola csegelyekkel történt beillesztése. Belül az orgona feletti bordás kiképzés a gótikát, a karzattartó oszlopok a román stílust példázzák. A zsinagógában 1340 ülőhely van, melyből ma 1200 használható. Az építést a környezetszépítés követte, a csodás park kialakítása, amely a felavatásáig - 1903. május 19-ig - tartott.

A község egyetlen szélmalma 1865 körül épült. Arról semmilyen írásos dokumentum nem áll rendelkezésünkre, hogy például mikor kezdték el az építkezést, vagy mikor őröltek benne először. A szélmalom 1948-ban befejezte működését, majd 1964-ben a Magyar Állam megvásárolta. Az Országos Műemléki Felügyelőség védett népi ipari műemlékké nyilvánította. A sok éven át történő felújítás után végre látogatható a malom.

Megközelítően húsz éve létezik a Nagy Szent Bazil-rend gyűjteménye Máriapócson. A kiállítás a két Dudás testvér szülői házában kapott helyet, az úgynevezett Dudásportán. Itt láthatók többek között azok az összegyűjtött könyvek, rendi fényképek, tárgyak, amelyeknek még a nyomára tudtak bukkanni. Ennek a gyűjtőmunkának nagy részét Dudás László Bertalan (1909-2004), a bazilita rend magyarországi tartományfőnöke – Dudás Mihály Miklós (1902-1972), a hajdúdorogi egyházmegye második püspökének testvére – végezte.

A Hajdúszoboszló katolikus temploma, a Szent László Római katolikus templom barokk stílusban épült 1776-ban. A Római katolikus templom belsejét díszítő freskók Takács István egyházi művész munkája, mely a 30-as években készült. Az alkotás az egyházi témákat ötvözte a város életét meghatározó adottságokkal, mint a gyógyvíz megtalálása, vagy a Hortobágy közelsége. A Bocskai utcában található katolikus templom eme freskókkal Hajdúszoboszló egyik egyediségének számít. A templom érdekessége, hogy II. János Pál, mint krakkói érsek is járt ebben az egyházi szentélyben.

A Szlovák Tájházban látható tárgyi valóság egyaránt magában foglalja az anyaország és a környező magyarság népi kulturális értékeit. A 17. század végén a törökellenes harcok miatt Békéscsaba elnéptelenedett. A törökök kiűzése után Békés megye a felső-ausztriai származású Harruckern család birtokába került. A család betelepítésekkel pótolta a hiányzó munkaerőt, ezáltal a Felvidékről szlovák családok érkeztek. A Szlovák Tájház épületét Csankó András építette a 18. század második felében. A mai berendezését 1972-ben kapta a Munkácsy Mihály Múzeum múzeumi tárgyaiból, valamint Békéscsaba és vidékén gyűjtött anyagból. A ház egy jómódú szlovák parasztgazda életmódját, lakáskultúráját mutatja be.

Az algyői Kastélykert utca 42. szám alatti tájház épületének egy helyiségében eredetileg kovácsműhely működött. A XX. század elejétől Elekes László kovácsmester és családja élt és dolgozott benne. Napjainkban a Tájházban látható kiállítás Algyő életét mutatja be az 1930-as és 70-es években. A vendégek megismerkedhetnek a Tájház Világok Határán 1930-as évek, 1970-es évek c. állandó kiállításával. Az interaktív elemekkel és dokumentumfilmekkel színesített kiállítás bemutatja az algyői népéletben olyan jelentős Tisza kincseit és veszélyeit is. A kiállítás további termei az 1930-as évek Algyőjét jelenítik meg, majd az olajbányászat megindulását, ami a falu lakóinak életét az 1970-es évekre jelentősen megváltoztatta. A foglalkoztató terem alkalmas kézműves programok és egyéb rendezvények, előadások lebonyolítására.

A város utolsó néhány polgári-paraszti házának egyikét felújították, itt mutatják be a helytörténeti gyűjteményt. Az udvart is rendbe tették, több tucat fát ültettek, nagy filagóriát építettek, és helyet kapott egy jó állapotú takarmány szárító „góré” is az udvaron. A „Mozaikok Téglás múltjából” című néprajzi kiállítás letisztult formában tudományos alaposággal feltárt korabeli életképeket mutat be. (Tárgyak, fotók, szövegek. ) A látogatók felismerhetik a tablókon szüleiket, nagyszüleiket, szomszédjukat, komájukat, vagy testvérüket: ez a kiállítás a régi téglási életről, emberekről szól a téglási embereknek. A tájházban kapott helyet a honfoglaláskori viselettörténeti kiállítás „Őseinket felhozád…” címmel.