Réhelyi tanösvény Dévaványa, ökotúra a Körös-Maros Nemzeti Parkban

Új elemekkel és játékokkal bővült a Réhelyi-tanösvény

Átalakult és új elemekkel bővült a Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság Sterbetz István Túzokvédelmi Látogatóközpontjától induló Réhelyi tanösvény.

A korábbi nyomvonal megváltozott, a jelenlegi a múzeumi épület elől indul és a kisállat-simogatóhoz érkezik vissza. Lényeges változás, hogy az új tanösvény elején egy digitális táblát helyeztünk el. A telefonon is letölthető applikáció segítségével követhetőek és beazonosíthatóak az egyes állomások. Természetesen vendégeink a hagyományos, szöveggel és ábrákkal ellátott táblákat is megtalálják a tanösvényen. Áthelyeztük a talajkuckót, amely játékos formában ismerteti meg a látogatókat a talaj élővilágával.

A megfigyelőtoronyból az érdeklődők a pusztára és az ott élő madarak életébe nyerhetnek betekintést. A torony mellett két új elemet helyeztünk el: az egyik egy ügyességi játék, a másik pedig egy fa borítóval ellátott könyv, amelyből csaknem félszáz, a térségre jellemző gyakori, illetve ritkább növényfaj ismerhető meg. A torony melletti nádtetős kiülő alatt megpihenhetnek a kirándulók.

A tanösvény érinti azt a pusztarészt, amelyen a házi bivalyok legelésznek. Ide egy fotósparavánt helyeztünk el (egy pásztorember a kutyájával), itt bárki készíthet emlékbe néhány felvételt, melyekhez az élő hátteret a puszta és a bivalyok biztosítják. Érdekes új elem az a napóra, amely egy padkás részen kapott helyet. Az órákat (számokat) egy-egy kis faguriga jelzi, az időt pedig a saját árnyékunk segítségével tudjuk megállapítani.

A tanösvény nyomvonala a megfigyelő torony után visszakanyarodik, s egy kis tó mellett halad el. Innentől két irányba haladhatunk. Az egyiken egy magasabb szikhátra érve eljutunk a 15 méter hosszú, kaviccsal, sóderrel, homokkal felszórt, illetve gyepes részeket is tartalmazó, „mezítlábas” tanösvényhez, majd végállomásként az állatsimogatóhoz. A másik nyomvonal a kis tóhoz vezet, ahol egy fából készült lesházikót és két padot helyeztünk el. A házikó egyik ablaka a tóra, a másik a 62 odúból álló madárvárosra néz. Találnak itt egy csónakot is, melyből kiváló fotók (szelfik) készíthetők. Felújítottuk a közelben álló régi nádkunyhót és régi használati eszközöket, tárgyakat helyeztünk el benne.

A végállomás ezen a nyomvonalon is az állatsimogató, ahol nyuszikat, kecskéket simogathatnak a látogatók. A szemben lévő tyúkudvarban régi magyar tyúkfajták (például erdélyi kopasznyakú), kiscsibék, kislibák várják az érdeklődőket, továbbhaladva pedig megnézhetik az ősi magyar háziállatokat: racka és cigája juhokat és a magyar szürke szarvasmarhákat.

A közelmúltban kialakított egykilométeres szakaszon kívül a Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság tervei között szerepel egy közepes és egy hosszabb nyomvonalú tanösvény kialakítása is a Sterbetz István Túzokvédelmi Látogatóközpont közelében.

Állomások:

• Elmocsarasodott csatorna
• Mesterséges tó
• Szikes puszta
• Túzok élőhelye
• Szántóföldi kultúrák
• Emberi hatásra betelepült fajok
• Pettyegetett őszirózsa és sziki kocsord élőhelye
• Időszakos pusztai vízállás

A tanösvényen túravezetés igényelhető!

Dévaványai-Ecsegi puszták

A Dévaványai-Ecsegi puszták a Nemzeti Park legnagyobb, egyben legmozaikosabb, szikes gyepek és a Hortobágy-Berettyó folyó által uralt, szántókkal, facsoportokkal tagolt részterülete, mely Dévaványa mellett Ecsegfalva, Túrkeve és Gyomaendrőd határait érinti. Az 1975 óta védettség alatt álló terület 13 085 hektáron őrzi a valamikori Nagy-Sárrét peremterületén fekvő, a folyószabályozásokat megelőzően a Tisza és a Berettyó áradásai által táplált egykori mocsárvidék jellemző élőhelyeinek maradványait, a hozzájuk kötődő jelentős növény- és állatfajokkal. A fokozottan védett részek kiterjedése 2659 hektár.

A Nemzeti Park e részterületének döntő hányada ma pusztai táj, melyen jellegzetes szikespusztai élőhelyeket, a szárazabb termőhelyeken cickórós pusztát, ürmös szikespusztát, kisebb kiterjedésben vakszikeseket, míg a nedvesebb termőhelyeken ecsetpázsitos és hernyópázsitos szikiréteket találunk. A valamikori sziki tölgyesek maradványaként megmaradt szikes erdei rét társulás foltjaiban a védett sziki kocsord (Peucedanum officinale) és réti őszirózsa (Aster sedifolius subsp. sedifolius) jelentős állományai élnek. Az Ördögsánc néven ismert földvár lábánál nemrég került elő, Magyarországon új fajként a keleti sztyepterületek egyik jellemző növényfaja, a pusztai tyúktaréj (Gagea szovitsii). A pusztai térségek országos viszonylatban is jelentős élőhelyei két, világszinten veszélyeztetett ragadozómadárfajnak, a parlagi sasnak (Aquila heliaca) és a kerecsensólyomnak (Falco cherrug).

Különösen értékes része a területnek a Hortobágy-Berettyó és hullámtere. A folyó mintegy 33 kilométeres, a Nemzeti Park területére eső szakasza azon ritka magyarországi folyószakaszok egyike, ahol nem történt meg a kanyarulatok átvágása a folyószabályozások során, így a folyó lassan meanderezve, az ősi mederben folyva hatalmas kanyarokat ír le. A víztér lassú folyású öbleiben számos hínárfajunk él, közülük a védett vízi rucaöröm (Salvinia natans), vízi tündérfátyol (Nymphoides peltata) éscsemegesulyom (Trapa natans) nagy tömegben, a nem védett sárga vízitök (Nuphar lutea) és éles kolokán (Stratiotes aloides)  pedig kisebb kiterjedésben. A partmenti részeken gyékényes, nádas és magassásos állományokat, a folyókanyarulatok által közrezárt zugokban pedig nagy kiterjedésű ártéri kaszálókat találunk. Az újabb vizsgálatok eredményeként a Hortobágy-Berettyó gazdag halfaunája további faunaelemekkel bővült. A folyómenti részek jelentős értéke a Farkas-zugi erdő gémtelepe, ahol a kolóniaalapító szürke gémek (Ardea cinerea) és bakcsók (Nycticorax nycticorax) mellett a jóval ritkább kis kócsag (Egretta garzetta) és üstökösgém (Ardeola ralloides) néhány párja is költ.

A Nemzeti Park e részterülete mai élőhelyi adottságai mellett kiváló feltételeket biztosít a világszinten veszélyeztetett túzoknak (Otis tarda). A Dévaványa térségében élő, a magyarországi állomány egyharmadát adó populáció a védelmi tevékenységnek köszönhetően az elmúlt tíz év során enyhe növekedést mutatott és jelenleg több, mint 500 egyedet számlál. Ez a veszélyeztetett, nagytestű madárfaj a gyepek mellett rendszeresen használja költésre a különböző szántóföldi kultúrákat is, különösen a lucernát és a gabonaféléket.

Az igazgatóság védelmi tevékenysége elsősorban arra irányul, hogy a mezőgazdasági munkákat térben és időben úgy irányítsa, hogy azok ne veszélyeztessék a túzok-fészekaljakat. Ebben a munkában komoly segítséget jelent a helyi gazdálkodók számára támogatást biztosító agrár-környezetgazdálkodási program is. A túzokközpontú gazdálkodás révén csökkent a mezőgazdasági munkák során veszélybe kerülő fészekaljak száma. Azok a fészekaljak, amelyek mégis előkerülnek, az ország minden részéről az igazgatóság dévaványai Túzokvédelmi Állomására kerülnek, ahol biztosítottak a feltételek a keltetéshez, a neveléshez és a visszavadításhoz. A Nemzeti Parkban zajló, elsősorban a túzok igényeihez igazodó élőhelyfejlesztési tevékenységek számos más, az extenzív mezőgazdasági környezethez kötődő fajnak, így többek között a fogolynak (Perdix perdix), a hamvas rétihéjának (Circus pygargus), ugartyúknak (Burhinus oedicnemus) és a réti fülesbagolynak (Asio flammeus) is kifejezetten kedveznek.

A Dévaványai-Ecsegi puszták iránt érdeklődőket a Réhelyi Látogatóközpont fogadja, melynek kiállítótermei, a túzok, valamint a régi magyar háziállatfajták megfigyelési lehetősége tartalmas időtöltést jelent az idelátogatóknak. A látogatóközponttól indul a Réhelyi tanösvény, melynek másfél kilométeres szakaszán megismerhetők a térség botanikai és zoológiai értékei. Az igazgatóság a Dévaványai-Ecsegi pusztákon a természeti értékek és a táj mélyrehatóbb megismerése érdekében kerékpártúra útvonalakat is kialakított. Ezek az útvonalak érintik a vidék jellegzetes élőhelytípusait, jelentősebb kultúrtörténeti és természeti értékeit. A túrák javasolt kiinduló- és végpontja a Látogatóközpont, ahol kerékpárok bérelhetők az útvonalak bejárásához. A fokozottan védett részek csak kísérővel, illetve engedéllyel látogathatók, főként szakemberek számára.