Mai Manó Ház programok 2024

Mai Manó Ház programok 2024

2024.  május  28., kedd  17:00
Kiállításmegnyitó: Látogatóban Picassónál. Juan Gyenes
A kiállítás megtekinthető:
2024. május 29. – augusztus 19.
Keddtől vasárnapig 12 és 19 óra között.
Hétfőn és ünnepnapokon zárva

Kurátor: Elena Aparicio

Megnyitó: 2024. május 28., kedd, 17.00

A kiállítást Elena Aparicio, a kiállítás kurátora nyitja meg.
A Látogatóban Picassónál. Juan Gyenes című kiállításon Juan Gyenes magyar származású fotóművész Picassóról készült képei láthatóak, aki a spanyol királyi család hivatalos fotográfusa volt. Életműve több mint 10 millió felvételt tartalmaz, 13 fotóalbuma jelent meg, köztük a Barátom, Picasso című könyv is, melyet először Magyarországon adtak ki 1984-ben. Juan Gyenes egyedülálló felvételeket készített századunk iránymutató festőzsenijéről, Pablo Picassóról, de szintén egyedülállóak a kettejük kapcsolatáról írt visszaemlékezései is, melyek szintén helyet kapnak a kiállításon.

2024. május 28., kedd 19:00
Kiállításmegnyitó: Martin Wanda & Martin Gábor: Az Örök Fiatalság Balladája
Mai Manó Ház  · Budapest

A kiállítás megtekinthető:
2024. május 29. – augusztus 19.
Keddtől vasárnapig 12 és 19 óra között.
Hétfőn és ünnepnapokon zárva

Kurátor: Baki Péter

Megnyitó: 2024. május 28., kedd, 19.00

A kiállítást megnyitja: Till Attila
Zene: Nóvé Soma

Május 29-től az Angliában élő Martin Wanda és édesapja, Martin Gábor konceptuális dokumentarista nagy sikerű fotóesszéje lesz látható, ahol párhuzamba állítjuk a hatvanas-hetvenes évek szocialista Magyarországán és a jelenkori londoni, szórakozó fiatalokról készült – analóg, fekete-fehér – munkáikat. Wanda napjaink Kelet-Londonjában, Gábor pedig az 1960–70-es évek Békéscsabáján fényképezte a bulizó fiatalokat. E képek a szórakozás és a szerelem vágyáról, a hétköznapokról való elfeledkezés egyetemes természetéről beszélnek kortól, országhatártól, politikai rezsimtől függetlenül.

Időszaki kiállítás

LÁTOGATÓBAN PICASSÓNÁL. JUAN GYENES
2024. május 29. – augusztus 19.

Kurátor: Elena Aparicio

A kiállítás a magyar származású fotóművész, Juan Gyenes és a spanyol képzőművész, Pablo Picasso az ötvenes, illetve a hatvanas évek eleje között tartó barátságát mutatja be. Egy olyan kapcsolatot, amely a fotóművész szavai szerint úgy keletkezett, mint egy „háromfelvonásos irodalmi mű: az első felvonás a megismerkedés volt, a második felvonás Picasso lefényképezése és a harmadik felvonás, amikor meg tudtam mutatni neki a felvételeket”.¹ Valójában a három eseményből az elsőre 1953-ban került sor a La Galloise-ban, Vallauris-ban.

Később, a további két alkalomra 1958-ban Picasso cannes-i La Californie nevű házában, illetve a Mougins-ban található Notre Dame de Vie-ben került sor, ez utóbbi 1961-ben.

Ebben a három, a francia Riviérán található műteremben készült felvételek bemutatásával arra invitáljuk Önöket, hogy Gyenes fényképei segítségével látogassanak el Picasso mindhárom otthonába, amint éppen olvas, vagy a műhelyébe, ahol dolgozik, pillantsanak be a mindennapjaiba, a magánéletébe, sétáljanak egyet a festményei, szobrai, installációi vagy kerámiái között, vagy fedezzék fel a rendet a rendetlenségben a művész cinkos beleegyezésével.

„Nincs az a fényképezőgép, amelyik átfogná mindazt, amit látok, minden egyes pillanatban, minden lépésnél... minden szoba egy kép.”² Ennek a gondolatnak a jegyében változtatja meg Gyenes a látásmódját, fókuszálását, nézését, hogy fényképezni tudjon. Eljátszik a kép a képben gondolatával: a művészt helyezi keretbe ezekben a terekben, a művek motívummá válnak, maga a művész pedig alkotói referenciává.

Picasso ugyanakkor tudja, hogy „mit akar, és mit nem akar, hogy lássanak belőle”³. Ez egyfajta szimbiózis kettejük között, egy olyan, egyenrangúak közötti kapcsolat, amely mindkettőjüknek előnyös, mert kreatív, elegáns és csábító.

A Látogatóban Picassónál című kiállítás tizenkilenc fekete-fehér és egy színes felvételből áll. „A fekete-fehérbe nem lehet belefáradni” – mondta a fotóművész.⁴ 

A képek bepillantást engednek Picasso belső világába az 1953 és 1961 közötti, valamint az 1970-es évek alatti időszakban. A fotográfus azzal a céllal, hogy megossza a magánélet bensőséges látásmódját, „felemeli (portréfestői) tekintetét, hogy inkább az érzelmekre, mintsem a technikára figyeljen”⁵, és bemutassa az alkotás, a kutatás, a felfedezés és a látszólagos káosz e világát.

Ezek közül kiemelkedik néhány fantasztikus portré, például az, amelyen Picasso egy égő öngyújtóval a kamerába néz. Gyenes ezzel odakacsint a művésznek és szinte metaforikusan kettős jelentéssel az Örök tűz címet adja a képnek. Vagy egy másik, amelyiken a művész a 80. születésnapjára kapott ajándékok között sétálgat (és pózol), amelyet egyébként ünnepélyesen a „századik születésnapjának”⁶  nyilvánított.

Az egyetlen színes fénykép Jaqueline Roque-ot ábrázolja, amint egyedül ül a mougins-i műteremben, „picassókkal körbevéve”⁷, de immáron maga a mester nélkül. Ez az 1978-as kép része annak, amit Gyenes a művészhez fűződő kapcsolata „epilógusának” nevezett, és amelyet itt az özvegye testesít meg.

A kiállítást a kiválasztott fotókhoz kapcsolódó tíz mű reprodukciója teszi teljessé. A malagai Picasso Múzeumból származó, Picasso szemét ábrázoló rajzot a párizsi Musée Picassóból való 1906-os nagyszerű önarcképe egészíti ki. A kivágott papírhegedű, a Cannes-i öböl látképe, a La Californie belső tere, valamint a gyermekeiről és élettársairól készült művek párbeszédet folytatnak a képekkel és az őket inspiráló jelenetekkel.

A kiállítás pedagógiai megközelítése lehetővé teszi, hogy mindkét művésznek a XX. századi művészettörténetben betöltött jelentőségét bemutassa. Részben Pablo Picasso hatalmas életművét Juan Gyenes fotóin keresztül, részben a fotográfus sajátos személyiséggel rendelkező látásmódját a művész bensőséges társaságában.

Mindketten szenvedélyesen szeretik azt, amit csinálnak, és képesek ezt átadni egymásnak. A fotográfus „a szépség csodálatát tette életmódjává”⁸, Picasso pedig az alkotás aktusává tette az életét.

Arra invitáljuk Önöket, hogy az érzékszervek játéka révén „lássanak a fülükkel és halljanak a szemükkel”⁹, hogy fedezzék fel és látogassák végig azokat a helyszíneket, ahol a varázslat megtörténik a Picassót fényképező Gyenes kameráján keresztül.

A magyarországi spanyol nagykövetség a spanyol állampolgárságú magyar fotóművész – a saját történelmi kontextusában és a mai művészeti és kulturális környezetben betöltött – szerepét kívánta kiemelni. Az AECID a maga részéről csatlakozott ahhoz a célkitűzéshez, hogy Pablo Picasso alakját halálának 50. évfordulója alkalmából megismertesse a fiatalabb generációkkal.

Elena Aparicio Mainar

MARTIN WANDA & MARTIN GÁBOR: AZ ÖRÖK FIATALSÁG BALLADÁJA
2024. május 29. – augusztus 19.

Kurátor: Baki Péter

Május 29-től az Angliában élő Martin Wanda és édesapja, Martin Gábor konceptuális dokumentarista nagy sikerű fotóesszéje lesz látható, ahol párhuzamba állítjuk a hatvanas-hetvenes évek szocialista Magyarországán és a jelenkori londoni, szórakozó fiatalokról készült – analóg, fekete-fehér – munkáikat. Wanda napjaink Kelet-Londonjában, Gábor pedig az 1960–70-es évek Békéscsabáján fényképezte a bulizó fiatalokat. E képek a szórakozás és a szerelem vágyáról, a hétköznapokról való elfeledkezés egyetemes természetéről beszélnek kortól, országhatártól, politikai rezsimtől függetlenül.

2024. május 28. – augusztus 19.
Tiny Wasteland – Csákvári Péter univerzuma

Kurátor: Baki László

„Gyermekkoromban valahol találtam egy vasútmodell katalógust, amiről az utolsó emlékem az, hogy pár megmaradt, összegyűrt oldalát édesanyám (érthető okoknál fogva) kidobja. Ekkor 6 éves lehettem. Megbabonáztak a képek a katalógusban, amiken pici vonatok, pici városokban, pici emberkék között voltak. Mindent imádtam onnantól kezdve, ami a miniatürizált változata volt a valóságnak. Gyakran láttam bele apró világokat az előttem lévő dolgokba, például a csemegeuborkás üveg alja mindig egy koszos tó aljára emlékeztetett, de egy egyszerű narancsot is percekig tudtam rostjaira szedni, mert nem tudtam eldönteni, mire szeretném, hogy hasonlítson. Húsz évvel később megvalósítottam örök álmomat, és ételfotográfus lettem. Amikor a témához legideálisabb makróobjektívet megvettem, azonnal éreztem, hogy közelebb szeretnék menni az ételekhez, mint az ajánlott lenne. Így villámként csapott belém a felismerés, amikor egy modellboltba betévedve megtaláltam az első figuráimat: megalkotom ezt az apró, kitalált senkiföldjét.” (Csákvári Péter)
A PaperLab Galériában bemutatott Apró világok – Csákvári Péter: Tiny Wasteland című kiállítás egy lenyűgöző utazásra invitál a mindennapi élet mikrokozmoszába. Csákvári Péter munkái az apró részletek izgalmas és meglepő világát örökítik meg, miközben egyedi történeteket mesélnek el a kreatív látásmód és a művészi kifejezés erejével. A sorozat nem csupán a modellvilágokban rejlő lehetőségeket mutatja be, hanem fontos szerepet kapnak benne az élelmiszerek, amelyek által – humorral átszőve – bemutatja a kultúra, a társadalom és a művészet sokszínűségét.
Kreatív univerzumában Csákvári a dioráma látványélményét használja, hogy apró tárgyak és színes elemek segítségével új világokat teremtsen. Ezek a kis méretű, ám rendkívül részletgazdag kompozíciók nem csupán technikai ügyességet igényelnek, hanem határtalan képzeletet és kreatív látásmódot is. A diorámák által létrehozott világok minden egyes pillanatban új felfedezésekre ösztönöznek, miközben mélyebb gondolatokra is inspirálnak az élet apró csodáinak megfigyelése révén.
A kiállításon látható 22 felvételen a hétköznapi tárgyak és élelmiszerek új életre kelnek, és a kreativitás és képzelet határtalan lehetőségeket kínál. Csákvári Péter sorozatának egyedisége és varázsa által felhívja a figyelmet a részletekben rejlő szépségekre és lehetőségekre, miközben arra inspirál, hogy fedezzük fel a mindennapi élet rejtett apró csodáit.

Kemenesi Zsuzsanna: Nyírfafejek
2024. április 16. – május 26.

Kurátor: Baki Péter

Sorsok, arcok, temperamentumok: emberek, akik a legfinomabb eszközökkel élnek a legdurvább sors ellen. S egy szalmaszállal védenek ki viharokat.

A lét minden lehetőségével, térrel és idővel léteznek, mély bölcsességgel és üde mámorossággal, könnyedséggel.

A kulturális tapasztalatok és gyakorlatok sokfélesége a vizualitásban is sokféleséghez vezet. Azt vizsgálom, hogy milyen formák alakultak ki a történeti fejlődés során a világ különböző régióiban, a kultúrák találkozása, keveredése, cseréje során.

Ahol valamely társadalom modernizálódik, ott a portréábrázolás modernizációja is megjelenik.

(Kemenesi Zsuzsanna)

Forrás: a Szervezők közösségi oldala, a múzeum honlapja