Szegedi Tudományegyetem Füvészkert

A füvészkert, mint egyetemi egység, elsősorban az egyetemi oktatást és kutatást szolgálja. Igen fontos tevékenység azonban a környezettudatos szemléletmód kialakítására szolgáló közoktatás és ismeretterjesztés. Ezt szolgálják a természetismereti foglalkozások, a tanórán kívüli foglalkozások, a hétvégi családi programok és az eseti kiállítások is.

Trópusi üvegházak

A trópusi üvegház épületében, több, mint 500 négyzetméteres területen mutatjuk be távoli tájak egzotikus növényeit. A gyűjtemény megismertet a legfontosabb trópusi haszonnövényekkel (banán, kakaó, kávé, gyömbér, ananász), látogatóink megfigyelhetik, hogyan alkalmazkodnak a növények a trópusi viszonyokhoz (pl: fán lakó életmód, palánkgyökerek, törzsönvirágzás) és számos, szobanövényként ismert növényt fatermetű formában is láthatnak (fikuszok, csavarpálma, cikász). Az üvegház részét képezi egy több lépcsős tórendszer, melyben vízinövényeket és a vízpartok jellegzetes növényeit mutatjuk be, mint a papiruszsás, táró, elefántfül, egyiptomi tündérrózsa. Lépcső vezet a galériába, ahol körbesétálva a lombkoronaszint magasságából is rápillanthatunk a növényekre, a karzaton pedig a broméliák, filodendronok sokféleségéből kínálunk ízelítőt. Az emeleten kapott helyet a rovarfogó gyűjtemény is. A tájékozódást és ismeretszerzést információs táblák segítik. A kaktusz és pozsgásgyűjtemény egy része is a trópusi házban, de egy külön helyiségben látható. A különböző formájú és növekedési sajátosságú kaktuszok és pozsgások több, mint félszáz képviselőjét mutatjuk itt be, a kisebb termetűeket.

Trópusi lepkekert, Orchideaház és Páfrányház

Repülő virágok – Trópusi lepkekert az SZTE Füvészkertben. Május első hétvégéjén megnyitja kapuit lepkekertünk, mely Közép- és Dél-Amerika trópusi tájaira repít. A növényi sokféleség mellett az állatvilág repülő ékszereit, trópusi pillangókat is megcsodálhatnak látogatóink. Csöppnyi esőerdőt varázsoltunk egy fóliasátor alá, ahol a bábszekrényben lévő bábokból folyamatosan bújnak elő a pillangók és szemet gyönyörködtetően libbennek növényről-növényre, a lepke-etetőknél lakmároznak vagy éppen a látogatók karján, ruháján landolnak. A sétautat bejárva akár 20 lepkefaj, közel 400 színpompás, trópusi képviselőjével is találkozhatnak az érdeklődők. Nagy részük különösen napsütéses időben aktív, ilyenkor a több száz lepke színes kavalkádot alkotva cikázik a növények között, borongósabb időben pedig szívesen pihennek meg összecsukott szárnyakkal a növények levelein, ágain. A helyszínen rövid szakvezetést biztosítunk és információs táblák is segíti a látottak elmélyítését.

Tanyaudvar

A tanya az alföldi puszták jellegzetes településformája, a földművelő gazdák lakóhelye volt. Hajdan a tanyán élőknek meg kellett termelni a megélhetésükhöz szükséges zöldségeket. Erre szolgált a tanyaudvarhoz csatlakozó „veteményös”. Egyetlen tanyából sem hiányozhatott a „ kiskert” sem, ahol egynyári és évelő virágok nyíltak. A hideg tél miatt hazánkban tavasztól őszig folynak a kerti munkálatok.

Tanyaudvarunkkal bemutatjuk a szeged környéki tanyák kertjében termesztett növényeket, másrészt lehetőséget biztosítunk a szegedi gyerekeknek, hogy foglalkozások keretében gyakorlatban is kipróbálhassák a kertészkedést. Lehetőség nyílik vetéstől a betakarításig nyomon követni a szezonális kerti munkálatokat, megfigyelni a zöldségfélék fejlődését. A legáltalánosabb kiskerti növények, mint a burgonya, paradicsom, babok, tökfélék, leveszöldségek, salátafélék, bogyós gyümölcsök (málna, szeder, ribizli) és a ház körül használatos egyéb jellemző növények, mint a seprűcirok, napraforgó láthatók itt.

Rózsakert

Egyetlen növénygyűjteményből sem hiányozhat a rózsa, a virágok királynője. Rózsagyűjtemény már az 1930-as években volt a kert központi részén. Itt azokból a rózsafajtákból mutatunk be 125 fajtát, amelyek sok évszázados nemesítési munka eredményeként jöttek létre.

Lótuszos tó

A Füvészkert fő nyári látványossága, az indiai lótusz mellett tavirózsát, vízijácintot, rucaörömöt, vízisalátát, füzéres süllőhínárt, bodros békaszőlőt láthatunk a tóban. A tóparton sudár mocsárciprusok díszlenek. A Füvészkert fennállásának első tíz évében alakították ki a nagy tó medrét. A kert a látogatók számára csak a tó és környékének betelepítése után, 1932-ben nyílt meg

Gyógynövény és fűszerkert

A füvészkertek elődjének számító középkori kolostorkertek mintájára formáztuk meg szerkezetét. A hangulatkeltő középkori kolostor rom előterében kialakított parcellákban hatásmechanizmusuk szerint – pl. idegrendszerre, immunrendszerre, keringésre, húgyutakra, emésztőrendszerre hatók - helyeztük el a növényeket. A lágyszárú, egyéves és évelő növények mellett a legfontosabb gyógyhatással bíró cserjék is megtalálhatóak a területen. Külön parcellákban ismerhetjük meg a gyógyszergyártás szempontjából fontos, az emberi szervezetre igen erőteljes hatóanyagokat tartalmazó növényeket, melyek házi alkalmazása tilos és életveszélyes, halált is okozhat. Gyűjteményünk jelenleg közel 250 gyógy- és fűszernövényt tartalmaz.

Élő kövületek

Az élő kövület elnevezés Darwintól származik. Azok az élőlények tartoznak ide, amelyek a földtörténeti múltban széles körben elterjedt, fajgazdag csoportok ma élő magános leszármazottai, és jelenlegi elterjedési területük az ősihez képest jelentősen beszűkült. Ezeknek a szigorú feltételeknek napjainkban csak néhány tucat faj felel meg, melyek mindegyike a kipusztulás szélén áll, így fokozott figyelmet és védelmet érdemel. A növényvilág legismertebb élő kövületei a nyitvatermők közül kerülnek ki. Gyűjteményünkben négy ősi nyitvatermővel a szecsuáni ősfenyővel, hegyi mamutfenyővel, páfrányfenyővel és a Wollemi fenyővel ismerkedhetnek meg látogatóink.

Nyitvatermő gyűjtemény

A Füvészkert gyűjteményében ízelítőt kínálunk a nyitvatermők sokféleségéből közel 40 faj bemutatásával. Közöttük megtalálhatóak a legismertebb fenyőfélék, tuják és borókák, illetve ezek kertészeti nemesítés által létrehozott egyedi szín és formaváltozatai.

Festő-, rost- és tápláléknövények

Gyűjteményünkben kb. 200 féle haszonnövény található, melyek között megtalálhatók az emberi táplálkozásra, az állatok takarmányozására használt növények mellett az ipari nyersanyagot szolgáltató növények is. A hazai fajokon, fajtákon kívül bemutatjuk idegen tájak haszonnövényeinek képviselőit is. A gabonafélék és burgonyafélék mellett tökfélék és hüvelyesek láthatók évente megújuló fajtaválasztékkal. Az ipari nyersanyagok közül fontos csoportot képeznek a rostnövények, a nálunk ismert len és kender mellett látható a kevésbé ismert, főleg trópusi országokban termesztett gyapot, rostmályva, a rostbanán és a hócsalán.

Társulások

A fás vegetáció képviselői az erdők, melyekből Magyarország legjellegzetesebb erdőtársulásait a Füvészkertben egy-egy erdőfoltban, összesen mintegy 6 hektáros területen mutatjuk be. A társulásokat az 1970-es években alakították lágyszárú-, cserje és fásszárú növények tervszerű betelepítésével.

Érdekességek

KAKAÓFA (Theobroma cacao L.)

Görög eredetű tudományos nevének jelentése: „istenek eledele”, mert a magjából készült italt a maják és aztékok ősidők óta nagyra becsülték. Őshazájuk Közép- és Dél-Amerika északi része. Jellegzetességük a törzsön csomókban fakadó kb. 1 cm átmérőjű fehér virágok és a belőlük több, mint fél év alatt fejlődő termések. Terméseikben nyálkás terméshúsba ágyazva fejlődnek a magvak, melyek pörkölés után nyerik aromájukat. Belőlük sajtolással nyerik a kakaóvajat, őrlés és szárítás után pedig a kakaóport.

EZÜST AKÁCIA ( Acacia dealbata Link.)

Bár a kertészek és a kereskedelem mimózának hívja, nem a valódi mimózáról van szó. A mediterráneum fája, télen (január-február) bontja aranysárga virágait, mellyel a napfényt hozza el a hideg, sötét téli napokba.Igen apró virágai fejecskébe tömörülnek, majd a kis pomponok fürt virágzatba rendeződnek. A virágokból a porzók hosszan kinyúlnak, ez díszít igazán. Kedvezőtlen körülmények közt (pl. ha fázik, vagy esik az eső) levelei összecsukódhatnak, de érintésre nem mozognak, mint a mimózának. A akáciák első példányát a XVII. században Farnese bíboros hozta Amerikából Rómába, ahol kertjébe ültetette (A. farnesiana), innen terjedt el az olasz és a francia riviérán. Az illatszeripar, parfümgyártás fontos alapanyaga, cserzőanyag, gumiarábikum, textilipar és gyógyászat is használja. A Kotori-öbölben karnevált is rendeznek a tiszteletére. Füvészkerti példányunkat Nizza város önkormányzatától kaptuk 1986-ban.

MEDVETALP KAKTUSZOK (Opuntia sp.)

A kaktuszok legnagyobb és legváltozatosabb nemzetsége, mintegy 360 fajjal. Kanadától Chiléig ill. Argentínáig elterjedtek. Európába a spanyolok hurcolták be, Ausztráliában is megtelepedett, néhol kivadulva veszedelmes gyomként nagy területeket hódít meg. Fügekaktuszként vagy medvetalp kaktuszként ismertek. Nevüket fügeformájú, ehető termésükről ill. nagy tappancsra emlékeztető ellaposodott szártagjaikról kapták. Sárga, narancssárga, rózsaszín virágaikat tavasszal bontják, terméseik télen érnek be. Bizonyos fajok lila, bordó színű terméséből bor és ételszínezéket állítanak elő. Ültetvényeken termesztett fügekaktuszokon bíbortetű-tenyészést folytattak, ezekből a tetvekből kivont vörös festékanyagot selyemfestésre használták. Néhol sövénynek telepítik, rövid idő alatt áthatolhatatlan kerítést alkotnak. Némelyik faj a hidegnek is ellenáll, fölösleges víztől megszabadulva, összefonnyadt állapotban áttelelve várják a tavaszt, így hazánkban is kertben tarthatók.

AMERIKAI AGAVÉ (Agave americana L.)

Az agávéfélék Mexikóban alakultak ki, mára az USA középső részétől Dél-Amerika északi részéig terjedtek el. Az amerikai agávé rendkívül kedvelt, dekoratív dísznövény, így mára a Földközi-tenger jellegzetes karakterfajává vált. Kifejezetten pozsgás leveleinek széle tüskés-fogas, a levél csúcsa is tüskében végződik. A növény 40-50 évig él. Életében egyszer virágzik, majd termést hoz, és elpusztul. Jellegzetes sárga virágai több méter magas virágzati tengelyen ülnek. Az agávékcukros nedvéből pálinkát készítenek, ez a tequila.

DÉLKÍNAI ŐSFENYŐ (Metasequoia glyptostroboides Hu & Cheng )

Szecsuáni ősfenyőnek és ősmammutfenyőnek is hívják ezt a lombhullató nyitvatermő fajt. 1941-ben találták meg először élő példányait Kínában (Szecsuán tartományban), előtte csak kövületekből ismerték és a kutatók kihaltnak vélték. Egyetlen nagyobb állománya mintegy 800 km2 – en terül el, melyen közel 1000 példány él. Felfedezésének évétől a botanikusok több expedíciót szerveztek élőhelyének feltárására és magjainak begyűjtése céljából. Ezekből a magokból számos európai botanikus kertbe, köztük a SZTE Füvészkertbe is kerültek, a legidősebb példányok közé tartoznak a mi fáink is. Jelenleg három idős példány látható a kertben. Lapos, puha tűlevelei két sorban átellenesen állnak a törpehajtásokon, melyek ősszel rozsdavörösre színeződnek és egészben hullanak le. Kicsi, 3-4 cm átmérőjű tobozai gömb alakúak, igen dekoratív megjelenésűek. Mivel ez a fa igen ritka, természetes élőhelyei az emberi tevékenységek hatására visszaszorultak, így a világ-veszélyeztetett fajok között tartjuk számon.

WOLLEMI FENYŐ (Wollemia nobilis W.G. Jones, K.D. Hill & J.M. Allen)

Dinófenyőnek is nevezik ezt az élő kövületet, mivel virágkorát 90 millió évvel ezelőtt, a dinoszauruszokkal egy időben élte. Sokáig csak fosszilis leletekből volt ismert és a tudósok kihalt fajnak tekintették. Első élő példányait 1994-ben pillantotta meg a Wollemi Nemzeti Park egyik munkatársa. Az ausztráliai szurdokvölgyben elő, mintegy 100 db idős fából álló világállományát valószínűleg elszigetelt élőhelye mentette meg a kipusztulástól. Pontos lelőhelyet azóta is titokban tartják, felfedezését követően azonnal felkerült a világveszélyeztetett fajok listájára. A wollemi fenyő rendszertanilag az Araucariafélék családjába tartozik, a jól ismert szobafenyőnek közeli rokona. Természetes élőhelyen magassága a 40m-t is eléri, legidősebb példánya akár 2000 eves is lehet. Kérge csokoládébarna és sűrűn buborékos. Termős (♀) és porzós (♂) tobozvirágzatai ugyanazon az egyeden, az ágvégeken helyezkednek el, tehát egylaki növény. Mivel a -10oC foknál hidegebb telet már nem vészelik át a növények, így kiültetése nem lehetséges, teleltetéséről gondoskodni kell.

HEGYI MAMUTFENYŐ (Sequoiadendron giganteum (Lindl.) J.Buchholz.)

A világ legnagyobb tömegű élőlénye. Legmagasabb élő példánya 89m-es, akkora, mint egy 40 emeletes toronyház. Törzsének átmérője 12m, a tömegét pedig – gyökérzetével együtt – 6000 tonnára (=1000 afrikai elefánt tömege) becsülik. Ehhez a monumentális tömeghez és mérethez igen hosszú élettartam társul. Legidősebb példányok életkora a 3000 évet is meghaladja. Vörösesbarna kérge taplószerűen rugalmas, az idős fákon akár 60 cm vastag is lehet. Erdőtüzek alkalmával ez védi a fát. Levelei pikkelyszerűek, nem tűlevelek. Hatalmas méretéhez képest toboza meglepően kicsi, tojás alakú. Érés után akár 20 évig is a fán maradhat. Hazájában, Kaliforniában minden állománya védettséget élvez.

VIRGININAI MOCSÁRCIPRUS (Taxodium distichum (L.) Rich.)

Az USA délnyugati területén honos lombhullató nyitvatermő fa. Természetes élőhelyén folyók menti állandó vagy időszakosan elárasztott lapályokon, mocsaras területeken találkozhatunk vele. A növény testfelépítésével is alkalmazkodott a víztelített talaj okozta kedvezőtlen termőhelyi viszonyokhoz. Törzsének alapja kúposan duzzadt, gyökérrészein pedig a felszín fölé emelkedő légzőgyökerek fejlődnek. Ezek a függőleges kúpos kinövések, az ún. „légzőgyökér-babák” biztosítják a növény számára a gyökérlégzést. Tűlevelei laposak, lágy tapintásúak, ősszel rozsdavörösre színeződnek és lehullanak. Egylaki növény. Porzós virágai füzérvirágzatokban nyílnak, a termősek a vesszőkön ülnek és belőlük 2-3 cm átmérőjű, kerek vagy tojásdad, gyantacseppes tobozok fejlődnek. Tobozai késő ősszel darabokra hullanak.

INDIAI LÓTUSZ (Nelumbo nucifera Gaertn.)

A szegedi Füvészkert tavában található Közép-Európa legnagyobb, szabadtéri indiai lótusz állománya.

1932-ben egyik gyűjtőútja során Győrffy István talált rá a növényre az óföldeáki Návay-kastély parkjában. Az ott található tóból származtak az első füvészkerti tövek, melyeket lovaskocsin szállítottak a Füvészkertbe. Betelepítése óta a növény folyamatosan jelen van a tóban, mára a tó vízfelületének több mint a felét birtokolja.

A növény első levelei már májusban megmutatkoznak a víz felszínén, igazi szépségét azonban július-augusztus folyamán mutatja. Ekkor a tavat zöld levélszőnyeg és a belőle kiemelkedő rózsaszín virágok tömkelege borítja. 2008 óta minden évben a növény csúcs virágázásához kapcsolódva rendezzük meg a Lótusz napokat. A két napos rendezvényen az indiai lótuszt, távol-keleti növényeket és kultúrát népszerűsítjük.

A növény levelei magasan a víz felszíne fölött állnak, pajzs alakúak, kékeszöld színűek. Pompás megjelenésű virágai hosszú kocsányukkal a levelek fölé emelkednek, illatosak. Virágaik rovarmegporzásúak. A Szegedi Füvészkert tavában látható sötét rózsaszínű virágok mellett fehér változata is létezik a növénynek.

A szirmok a beporzást követően lehullanak, majd a termőtáji rész a virág tengellyel együtt elfásodik, a zuhanyrózsához válik hasonlóvá. A zuhanyrózsa lukacsaiban egyesével ülnek a makktermések. A lótusz magjai nagyon ellenállóak, akár 1000 évig is megőrzik csírázóképességüket.

A növény rhizómájával (föld alatti szár) kapaszkodik a talajba. Ennek segítségével tud áttelelni, tavasszal megújulni és vegetatívan tovább szaporodni.

Az indiai lótusz Ázsia mérsékelt égövi területének déli-, délkeleti vidékén őshonos. Napjainkban széles körben hatalmas vízi ültetvényeken termesztik. Dísz- táplálék és gyógynövényként is jelentős.

GYANTÁSTŰJŰ SZÁLKÁSFENYŐ (Pinus aristata Engelm.)

A szálkásfenyők közé tartoznak a Föld legöregebb élőlényei. A legkorosabb példányok, kb. 4000 évesek, a simatűjű szálkásfenyők közül kerülnek ki. Tekintélyes életidővel büszkélkedhetnek azonban a gyűjteményünkben látható gyantástűjű szálkásfenyők is, a maguk 1500-2000 évével. Ezek a fák É-Amerikában, a Sziklás hegység déli vonulatain, 2000-3400m magasságú sziklás hegyoldalakon élnek, ahol igen vékony a talajtakaró, erősen fúj a szél, gyakran havazik. Éppen ezért nem képesek magasra nőni, mindössze néhány méteresek, és gyakran az uralkodó széliránynak megfelelően elgörbülnek. A fenyők sok gyantát tartalmaznak. Ez az anyag a növények levelében, kérgében, tobozában is megtalálható. Sérülés esetén ez a kicsorduló anyag fedi be a sebet, úgy funkcionál, mint egy sebtapasz. Az öt tűs gyantástűjű szálkásfenyőnél a gyanta jól látható cseppek formájában a tűleveleken is megjelenik.

Nyitva tartás:

április – szeptember: 9 - 18 óráig
október: 9 - 17 óráig
november - február: 9-16 óráig

Megközelíthető a helyi járatos 70-es autóbusszal.