Kiállítás

A gyenesdiási Miska Pincében az ország különböző részeiről származó miskakancsó-gyűjtemény tekinthető meg. Ez a hungarikumnak számító, jellegzetes formájú és díszítésű ólommázas cserépkancsó a neki helyet adó új gyenesdiási látványosság névadója is. A miskakancsó gyűjteményt néhai Zentai Gábor népművelő, a tapolcai Batsányi János Művelődési Központ egykori igazgatója gyűjtötte össze és adományozta a pincét megálmodó és létrehozó Pék házaspárnak, Pék Andrásnak és feleségének Julikának. Jelenleg száznál is több miskakancsóban gyönyörködhetnek a látogatók.

Ebben a teremben híres tudósok munkássága előtt adózunk, olyan szakemberek alakját idézzük meg, akik alapjaiban változtatták meg tudományterületüket. Tudásunkat az interaktív eszközökkel játszva bővíthetjük, a Tudományos pletykasarokban érdekes mozzanatokat ismerhetünk meg a tudósok mindennapjaiból. Találkozz te is élőben a tudósokkal és fotózkodj velük!

Petrovics Emil Emlékszoba Budapesten, a Rákoshegyi Bartók Zeneházban. Petrovics Eszter, a kétszeres Kossuth- és Erkel Ferenc-díjas néhai Petrovics Emil zeneszerző lánya, az intézményre bízta édesapja hagyatékának egy részét. Ennek őre ez az emlékszoba.

A magyar képzőművészet 1810 és 1900 közötti időszakának újrarendezett állandó kiállítása a múzeum főépületének első emeleti körbefutó teremsorában kapott helyet. A közel 150 festményt, 40 szobrot, 40 érmet és 33 iparművészeti tárgyat felvonultató új tárlaton új szempontok szerint, új válogatásban találkozunk a jól ismert remekművekkel, és mellettük, közel egyharmad részben, olyan alkotásokkal is, amelyeket eddig csak ritkán láthatott a közönség.

A klasszikus ókor kifejezés különböző területeket foglal magába. Egyrészt gondolunk a görög népre, másrészt az ókori Itália gazdag kultúráinak összességére, valamint a Római Birodalom jelentős szerepére.

Újrarendezve, eddig raktárban őrzött alkotásokkal és nemzetközi művekkel kiegészítve nyílik meg a Munkácsy Mihály művészetét középpontba állító állandó kiállítás a Magyar Nemzeti Galériában. A Változatok a realizmusra – Munkácsytól Mednyánszkyig című új állandó tárlat a valóság ábrázolásának változásait járja körül, hat teremben, hat tematikára felfűzve.

Az 1945 utáni magyar művészet története egymáshoz kapcsolódó generációk, művészcsoportok és egyéni utat kereső alkotók munkásságának a láncolatából áll. Érvényesülésükben nagy szerepet játszottak az állami nagy intézmények és a kisgalériák, illetve azok a kiállítások, amelyeken a művészek elveiket manifesztálták

A Vasarely Múzeum állandó kiállítása a földszinti termek sorában és a két emeleti kiállítótérben tekinthető meg. A művészi életművet időrend szerint követi végig az első budapesti rajzkörtől, a kinetikus, illetve a Gestalt elvek alapján többféle anyagban és műfajban megvalósuló op art munkákig.

A Festészeti Osztály jelenleg 10 000 darabot számláló gyűjteménye az 1800 és 1945 közötti magyar festészet alkotásait őrzi. A gyűjtemény kezdetei a 19. század közepére nyúlnak vissza, amikor a Nemzeti Képcsarnokot Alapító Egylet nemzeti képtár létrehozását tűzte ki célul. A folyamatos vásárlásokból gyarapodó műtárgyegyüttest először a Nemzeti Múzeumban mutatták be. A század végén a Szépművészeti Múzeumba kerülő anyag a II. világháború után a Fővárosi Képtár hasonló kvalitású festménykollekciójával bővült ki. A legfontosabb műveket ma a Magyar Nemzeti Galéria állandó kiállításán láthatja a nagyközönség.

A késő középkori faszobrok és táblaképek földszinti kiállítása az első emeleten, a királyi palota egykori tróntermében és a hozzá kapcsolódó két melléktérben folytatódik. Itt összesen tizenöt, javarészt teljes egészében fennmaradt szárnyasoltár tekinthető meg, számos további szárnyasoltár-töredékkel egyetemben.