Amikor a magyar kultúrát ünnepeljük, akkor nemzeti önazonosságunkat és a történelem során kifejtett sajátosan magyar teljesítményünket becsüljük meg. Ami egy embert magyarrá tesz, az a terület, ahová született és él, a nyelv, amit beszél, a nép történelme, amelyet ismer és nem felejt és a közös kultúra, mely jól lehatárolható közösségbe fogad be.
A közösség kultúrát teremt, a kultúra közösséget. A magyar kultúra része minden szellemi és anyagi teljesítmény, amiben megmutatkozik a sajátosan magyar jelleg. Különösen megbecsült elemei a nyelv és az irodalom, a történelem és a kiemelkedő művészeti teljesítmények, de ezek csak részei a nagy egésznek. Ide sorolhatjuk a hagyományokat, a népi szokásokat, a népmese és népdalkincset, a munka-és viselkedéskultúrát, a gasztronómiát, a tárgyi- és az épített környezetet. Elválaszthatatlan alkotóelemei a magyar kultúrának a műszaki teljesítmények és a nagy tudományos eredmények, felfedezések. Kultúránk úgy magyar, hogy mélyen gyökerezik az európai hagyományokban, annak egy erőteljes, virágzó ága.
A magyar kultúra napja nemzeti himnuszunk megszületéséhez kapcsolódik.
Kölcsey Ferenc eredeti kéziratán a következő szöveg olvasható: Hymnus, a’ Magyar nép zivataros századaiból. Alatta a datálás: Cseke. Január. 22d. 1823 Lényegtelen, hogy ezen a napon fejezte be az írást, vagy csak ekkorra lett kész a tisztázás. Számunkra ez a nap a Himnusz születésnapja. Nem tekinthetünk el az alcímtől. Kölcsey egy 16. századi protestáns prédikátor szerepében fohászkodik Istenhez, az akkori állapotokat festi le. Amelyik kiadás eltekintett az alcím közlésétől, lehetőséget adott a költemény aktualizálására. A vers címe ókori görög lírai műfajmegjelölés, jelentése fohász, ima, Istenhez forduló kérés. Jellemző a költemény rendkívüli jelentőségére, hogy Magyarországon a szó jelentése megváltozott, és az állami jelképek közé sorolt nemzeti indulót jelenti. Kölcsey versének nemzeti jelképpé válásához az első lépés megzenésítése volt. A költemény nyomtatásban először Kisfaludy Károly lapjában, az Aurórában jelent meg 1829-ben, ekkor az alcíme nélkül. Vörösmarty Szózatának 1843-ban történt megzenésítése után Bartay Károly, a Nemzeti Színház igazgatója újabb pályázatot írt ki, ezúttal a Himnusz zenéjének megkomponálására. A pályázatot a színház karmestere, Erkel Ferenc nyerte. A megzenésített művet a pesti Nemzeti Színház mutatta be, nyilvános ünnepélyen először 1844. augusztus 10-én hangzott föl az Óbudai Hajógyárban a Széchenyi gőzhajó avatásán. Többszöri sikertelen kodifikációs kísérlet után a Himnusz 1989-ben lett hivatalosan Magyarország himnusza. A magyar kultúra napját 1989 óta ünnepeljük.
Írta: György Péter János
Fotó: Pixabay.com
Megosztás
Kapcsolódó témák:
