Tiszántúli látnivaló

Jómódú parasztgazda 1866-ban épült házát rendezték be tájháznak. A tájházban a parasztgazdaság összegyűjtött emlékeit, berendezési tárgyait, eszközeit tekinthetik meg. A porta, az épület és a lakásbelső a békésiek életmódját idézi föl az 1850 és az 1920 közötti évekből. A tisztaszoba festett bútorai és hímzett textíliái a magyar népművészet jeles termékei. A ház udvarán kapott helyet Kovács János helyi kocsigyártó mester műhelye is. Sisa Béla építőművészész tervezte a műemléki rekonstrukciót. A XIX. században épült klasszicista gazdaházban alakították ki a hajdani békésiek életmódját felidéző Békési Tájházat, udvarán egy kocsigyártó műhellyel.

Ambrus Sándor - Magyar Kézműves Remek díjas - fazekas népi iparművész kiállító- és bemutatóterme Hódmezővásárhely központjában található, ahol a látogatóknak bemutató korongozáson vehetnek részt, s emellett megismerkedhetnek a hódmezővásárhelyi fazekasság történetével is. Az érdeklődő látogató korongozhat, festhet, agyagot gyúrhat.

A Debreceni Művelődési Központ Belvárosi Galériája (Kossuth u. 1.) már több mint négy évtizede a város reprezentatív kiállító helye. A Belvárosi Galéria a Belvárosi Közösségi Házban kapott helyet. A 210 nm-es tér Debrecen egyik legjobb adottságokkal rendelkező galériájaként szolgálja a város, a régió képző-és iparművészeti életét.

A Bényi Galéria meghatározó szerepet tölt be Debrecen és a régió képzőművészeti életében. A galéria identitásának meghatározó része, hogy a jövőben is gondozza és bemutassa a megbecsült helyi alkotók munkásságát, együttműködéseket alakítson ki a hazai elismert művészekkel, és a kortárs művészetet pártoló, támogató helyi- és regionális gazdasági szereplőkkel egy új közösséget teremtsen. A Kölcsey Központban található 310 m2 alapterületű kiállítótér és a hozzá tartozó I. és II. emeleti Foyer kereskedelmi funkciókkal is bír. A helyi értékek, a haladó művészet és a piaci szereplők között indít diskurzust; létrehozva egy olyan kulturális teret, ahol egymásra találhat a művész, a műkedvelő közönség és a kortárs művészeti alkotásokba befektetni szándékozó magángyűjtők, továbbá az üzleti- és a gazdasági szervezetek szereplői.

1988-ban adták át a Berey Józsefről elnevezett helytörténeti kiállítás épületét, melyben Nagyecsed népi életét, történelmi-és régészeti értékeit bemutató kiállítás tekinthető meg

A Tiszaderzsi Biblia Múzeum közel négyszáz kötetből álló, elsősorban kárpát-medencei gyűjtemény, amelynek kétharmada a magyaron kívüli nemzetek bibliafordításaiból – többek között német, angol, orosz – áll, ugyanakkor láthatóak római-katolikus, evangélikus imakönyvek, énekeskönyvek is.

Mezőberény mellett, a Kettős-Körös jobb oldalán keletkezett belvizek beemelésére 1898 évben megépült a Hosszúfok I.sz. gőzüzemű szivattyútelep. A ma már nem üzemelő szivattyútelepen 1974-ben a Körös-vidéki Vízügyi Igazgatóság vízügyi múzeumot hozott létre, mely Bodoki Károly nevét viseli. Az épületben a falazott gőzkazán és az eredetileg felszerelt gépészeti egységek ma is a beépítés helyén láthatók. A kiállítási teremben a Körös-vidék vízügyi múltját bemutató tablók, a tárolókban pedig vízgazdálkodással kapcsolatos műszerek és dokumentumok gyűjteménye található. A szivattyútelep udvarán elődeink által alkalmazott vízgépészeti berendezések vannak elhelyezve. A múzeum előzetes bejelentkezés alapján látogatható.

1996-ban megnyílt a békéscsabai Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakképző Iskolában a Boltmúzeum. A Boltmúzeum hűen tükrözi az 1920-as és 1930-as évek kereskedelmi egységét.

A Gabonamúzeumot 1974-ben alapították a Dél-Alföld gabonatermesztésének, a gabonafélék tárolásának, feldolgozásának, továbbá a malomipari munkások, pékek, sütőipari munkások életmódjának, társadalmi-kulturális életének bemutatására. Békés megye az elmúlt évszázadokban mindig vezető szerepet játszott a magyar gabonatermesztésben és -feldolgozásban. Magyarországon ezen a tájon termett a legjobb minőségű búza. Itt működtek a jelentős eredményeket elért búzanemesítők közül Mokry Sámuel és Baross László. Békés megye élelmiszer-gazdasági feladatainak jelentősége ma sem kisebbedett.

A Fazekasház a csúcsi városrész mestereinek állít emléket, akik – ahogy berendezés is jelzi – a 20. század elején a város fazekasai között is legszegényebbeknek számítottak. A csúcsi rész mestereinek kerámiája eltér az újvárosi és tabáni fazekasok munkáitól. Jellemző volt rájuk a fehér alapon, kobaltkék mázas díszítés, amely az 1860-as évektől vált népszerűvé. A fehér alap miatt nevezték a csúcsiakat fehéredényösöknek vagy porcolányosoknak. Edényeik vékonyabbak, finomabbak voltak s a kobaltkék máz miatt drágábbak is, mint a másik két városrészben készült kerámiák. Jellegzetes edényük a formástál amely nem korongon készült, hanem formában.