Turizmus Program

Húsvéti hajókirándulás

Balatoni Húsvéti Nyuladalom

Jacuzzis szállás

Budapesti Húsvéti Sokadalom

A titkok hercege

TOP 100 úticél

Húsvét

Szövő mesterség, takácsműhely látogatás a szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeumban

Kiemelt ajánlat

2025.01.01 (szerda) - 2025.12.31 (szerda)

Keresse fel aktív helyszíneinket a múzeumon belül! Régi praktikákat sajátíthat el, hasznos tippeket, ötleteket kaphat, megismerheti az egykori mindennapokat. Ha gyerekekkel érkezik a Skanzenbe, látogassa meg gyermek-élménypontjainkat is, melyeket kifejezetten gyerekek számára alakítottunk ki. Keresse a helyszínen a fogaskerekes cégéreket!
Szövő mesterség, takácsműhely látogatás a szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeumban

Kapcsolat, elérhetőség

Szövés-fonás (Jánossomorjai lakóház, X-5)

A takács vászonkészítő szövőmester. A magyar parasztság gazdálkodásában hosszú évszázadokon keresztül igen jelentős szerepet töltött be a kender és a len finom rostjainak fonállá fonása, majd ennek vászonná, textíliává szövése. Kender- és lenvászonból készültek a ruházat egyes darabjai illetve a lakás és a háztartás, a gazdaság területén széleskörűen hasznosítható textíliák. A háztartásokban elkészített fonalat a településeken működő takácsműhelyekben szövették meg.

A menyasszony kelengyéjének nagy részét a vászonneműk tették ki: a törülközők, lepedők és a huzatok. A vászon előállítása igen fáradtságos és hosszadalmas munka volt, amelyet a család nőtagjai végeztek a téli időszakban.

Textilműhelyünkben a száltól az anyagig tartó folyamatot mutatjuk be a látogatóknak. Megismerhetik, hogyan lesz a kócból fonál, hogyan működik a szövőgép, varró szobánkban pedig a különböző textiljavítási folyamatokat mutatjuk be. Idén az első világháború alatti öltözködés, textilkészítés gyakorlatába pillanthatnak be a látogatók.  Idén az első világháború alatti öltözködés, textilkészítés gyakorlatába pillanthatnak be a látogatók.

A harcok alatt különböző felhívások születtek a fronton szolgáló katonák megsegítésére, ruházatuk praktikus elemekkel való kiegészítésére. “A hadrakelt sereg részére szánt meleg óvóruházati cikkek gyűjtésére” készült útmutatás alapján a kötés, horgolás alapjaival, vagy pedig a lakástextíliák és a divat változásaival ismerkedhetünk meg. Egyes nyitvatartási napon katonás ujjbáb készítésébe is bekapcsolódhatunk.

A Kisalföld tájegység tápi lakóházának első szobája egy takácsműhelyt mutat be.

A lakóház a falu végén, soros telkek sorába szabálytalanul bevágott telken állt, a szőlőhegyre vezető út mentén. Az egykori építtetők és leszármazottaik négy generáción keresztül takácsok voltak. A Kisalföldön a takácsok szerepe még a két világháború között is jelentős volt, hiszen a vidék asszonyai szövéssel nem foglalkoztak, így a házimunkához, a gazdasághoz szükséges szőttesek mind a mesterek keze alól kerültek ki.

A magyar parasztság gazdálkodásában hosszú évszázadokon keresztül igen jelentős szerepet töltött be a kender és a len finom rostjainak fonállá fonása, majd ennek vászonná, textíliává szövése. Kender- és lenvászonból készültek a ruházat egyes darabjai illetve a lakás és a háztartás, a gazdaság területén széleskörűen hasznosítható textíliák. A hagyományos szerszámokkal és munkamódszerekkel rendkívül időigényes volt a textilmunka. Bár a kender- és lenfeldolgozás tipikusan a parasztcsaládok nőtagjainak volt a feladata, mégis sok helyen a háztartásokban elkészített fonalat a településeken működő takácsműhelyekben szövették meg. A település nagyságától függött, hogy 1-2 vagy akár 30 takács működjön egy faluban.

A takácsmesterég Magyarországon

A takács vászonkészítő szövőmester. Hazánkban a 11-12. századból ismerjük az első adatokat a takácsokról. A mesterséget a Kárpát-medencében élő szláv népek valamelyikétől vettük át. A takácsok kezdetben céhekbe tömörült tanult mesterek voltak. A 14. századtól városainkban már takácscéhek alakultak, falvainkban pedig a 17. századdal kezdődően kaptak jelentősebb szerepet a takácsok. Előbb a nyugati országrészekben, a 18. században pedig már a Dunántúl északi részén és a Kisalföldön is jórészt csak céhes takácsok szőttek. A 19. század közepén Magyarország délnyugati részén általános volt a házilag készített fonal takácsmesterekkel való megszövetése. Az ipari termelés növekedésével csökkent a falusi takácsok munkalehetősége. A takácsmesterségből sok sajátos, csak egy terméket készítő művesség alakult ki, mint a szalag-, szőnyeg-, vászon-, vagy zsákszövő takács.

TEXTÍLIÁK KÉSZÍTÉSE NÖVÉNYI ROSTOKBÓL

Kenderfeldolgozás

Kevés növény alkalmas arra, hogy a szálaiban végigfutó rostokból anyagot szőjenek; ezek a len, kender, a csalán és a gyapot. Hazánk éghajlata jól megfelel a kendertermesztéshez, azért nálunk a fenti növények közül elsősorban az erős vásznat adó kendert termesztik.

A kendertermesztés és feldolgozás első üteme, az ültetéstől a nyűvésig, a szösz készítéséig és a fonal megfonásáig a falusi nők munkája volt. Egy család általában 50-60 négyszögöl kendert vetett, ennyit tudtak egy télen feldolgozni.

A fonás

A fonás munkáját lényegesen meggyorsította a rokka, amelynek a Kisalföldön az ún. fekvő változatát használták általánosan. A rokka lábmeghajtású fonóeszköz, amely egyszerre sodorja szálakat fonallá és motollálja fel a kész fonalat a csévére. A megfont fonalat a motollára vetették fel, ezáltal lemérték a kész fonal mennyiségét és tájékozódtak a készíthető vászon nagyságáról. A tápi műhelyben is látható forgó motolla.

Szövés

A szövés a fonal textilanyaggá való feldolgozása, melynek során a fonalak egymást derékszögben keresztezik. A szövőszékre kerülő fonalat elő kellett készíteni a szövéshez. Ehhez a fonalat a vetőfára fölvetették. A vetőfa hasáb alakú nagy keret, amely egy a mennyezethez erősített függőleges tengely körül forgott. A fonalat úgy kellett felvetni, hogy az szorosan álljon a vetőfán. Mindenki annyi fonalat vetett fel a vetőfára, amilyen nagyságú vásznat akart szőni. A textilkészítés legbonyolultabb eszköze a szövőszék. A felvetett fonalat át kell helyezni a szövőszékre, fel kell tekerni a fonalhengerre. A párhuzamosan futó láncfonalakat a vetülékfonalak keresztezik, ezáltal alakítják ki a mintákat. A parasztasszonyok által font kender- és len fonalakat megszövő takácsok sima vásznakat, zsáknak – ponyvának való durva szöveteket szőttek. Hímes szőtteseket is készítettek piros és kék pamutfonallal díszítve.

Anyagai

Kender

A kender termesztése és feldolgozása is viszonylag egyszerű. A kendert áprilisban vetették, jól trágyázott földbe, lehetőleg eső után. A jó hosszú, vékony szálú kendert sűrű vetéssel nyerték, mert így magasra nőtt. Augusztusra virágzott el, ekkor a növényt már le lehetett szedni, nyűni. A kendert kézzel nyűtték, a szálakat tövestől kitépték a földből, hogy minél hosszabb maradjon. A kinyűtt kendert az áztatóba vitték. Az egész család vászonszükségletét el tudták látni annyi kenderrel, amennyit vetettek, télen pedig a fonás-szövés, ami közösségi szórakozás volt, jól kitöltötte az idejüket.

Fonal

A textíliák alapanyagát, a fonalat kenderszöszből fonták. A kendert áztatás után kiszárították, majd feldolgozták. Ennek első lépése volt a kendertörés (tilolás). Ezután a kenderszálakat rostfésűkkel (pl. gereben) tovább finomították. A fésűben maradt "kócot" zsákok készítésére használták, a ruhának való kenderfonál a "tövisszöszből", a kender alsó, legfinomabb részéből lett.

Eszközei

Rokka

A fonalat rokkán fonták. Ez egy lábmeghajtásos szerkezet, amely egyidejűleg sodorja a szálakat fonallá és tekeri fel a kész fonalat a csévére.

Szövőszék

Szövet, vászon készítésére szolgáló szerkezet, melynek fő alkatrésze a készülő szövet hosszanti fonalainak síkját szálanként, esetleg több részre egyetlen mozdulattal szétválasztó berendezés, a nyüst.

A SZERVEZŐK AZ IDŐPONT ÉS A PROGRAMVÁLTOZTATÁS JOGÁT FENNTARTJÁK!

Megosztás

Kapcsolódó témák:

Szövő mesterség, takácsműhely látogatás a szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeumban

Szövő mesterség, takácsműhely látogatás a szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeumban

Értékelések (0)

Kifejezetten jó volt

(0)

Rossz volt

(0)

Nagyon jó volt

(0)

Nagyon nem volt jó

(0)

Jó volt

(0)

Nem volt jó

(0)

Találatok száma: 0