Magyar Nemzeti Galéria időszaki kiállítások 2025 Budapest

A festő és a múzeum - Nemes Lampérth József (1891–1924) emlékkiállítás

A festő és a múzeum című kamaratárlat a 20. század elején kibontakozó avantgárd művészeti mozgalmak egyik jelentős képviselője, a száz évvel ezelőtt elhunyt Nemes Lampérth József művészetét mutatja be. Nemes Lampérth József a 20. század elején kibontakozó avantgárd művészeti mozgalmak egyik jelentős képviselője. Bár tragikusan fiatalon, mindössze harminchárom évesen halt meg, így életműve igen szűkre szabott, jelentősége és kortársaira, illetve a későbbi magyar művészetre kifejtett hatása vitathatatlan. Az emlékkiállításban az avantgárd festő életéről és művészetéről a Szépművészeti Múzeummal és az itt dolgozó kollégákkal kialakult baráti kapcsolatán keresztül emlékezünk meg életéről és művészetéről. A kiállítás Nemes Lampérth életét és művészetét a Szépművészeti Múzeummal való szoros kapcsolatán keresztül állítja a középpontban. A pályakezdő, vagyis az 1910–1912 közötti évek alkotásai közül az 1912 decemberében, édesapja halálakor készített A ravatal című festménye a legjelentősebb mű, melyet a művész 1918 szilveszterén kelt levelében örök letétül ajánlott a múzeumnak. Párizsi tanulmányainak időszakát (1913–1914) aktképei és a Szajna hídjait ábrázoló grafikái képviselik. Ezt követik az I. világháború idején, a galíciai fronton töltött hónapjai alatt készített alkotásai, amelyeket személyesen tőle vásárolt a múzeum. Az 1916–1918 közötti művek között az életmű olyan fő darabjai láthatók, mint a Háttal álló női akt, illetve A Gellérthegy lejtőjén című olajfestményei. Szintén itt kapott helyet az a robusztus tussorozat, amelyet 1917-ben, nővérénél tett kolozsvári látogatása alkalmával készített. A terem zárófalán élete utolsó öt évének eseményeit mutatjuk be. Az életmű lezárását jelentő alkotásai közül Az angyalföldi elmegyógyintézet és a Férfifej című tusrajzait 1921–1922-ben készítette az Angyalföldi Elmegyógyintézetben. A műveket gazdag dokumentumanyag egészíti ki. Az archív fotók, kiállítási katalógusok mellett a Szépművészeti Múzeumban dolgozó barátainak küldött, személyes hangvételű leveleket és képeslapokat is bemutatjuk. Többek között elolvashatjuk 1917-ben Wilde Jánosnak írt örömteli sorait, amelyekben beszámol a Nemzeti Szalonban bemutatott műveinek hatalmas sikeréről és az 1920 márciusában Hoffmann Edithnek küldött levelét is, amelyben arról tájékoztatja a muzeológust, hogy ígéretet kapott Fritz Gurlitt galeristától kiállításának berlini megrendezésére. A most látható 32 mű döntően a Szépművészeti Múzeum – Magyar Nemzeti Galéria Festészeti és Grafikai osztályának anyagából válogatott alkotás. A tárlaton elsősorban azok a művek láthatók, amelyeket maga a művész ajándékozott a múzeumnak, vagy közvetlenül tőle vásárolt az intézmény. Nemes Lampérth József halálát követően emlékét hosszú időre elfeledték, és csak elvétve szerepelt kiállításon egy-egy műve. Csupán a hatvanas évek elején került be a neve újra a magyar művészeti kánonba. Első nagyszabású kiállítása 1963-ban a Magyar Nemzeti Galériában volt, amelyet azóta több tárlat is követett; legutóbb 2016-ban a Kieselbach Galériában volt Nemes Lampérth gyűjteményes kiállítás. Művészetének nagyságát és távolra mutató hatását bizonyítja, hogy napjainkban nem nyílhat meg a modern magyar művészetet bemutató átfogó kiállítás anélkül, hogy valamelyik alkotása ne szerepeljen a tárlaton. Kabinetkiállításunk az életmű egy eddig feltáratlan aspektusát mutatja be a közönségnek. A kiállítás kurátora Rödönyi Rita művészettörténész.

Budapest

Művészek és modellek: műterem-ábrázolások az 1800 utáni Nemzetközi Gyűjteményben

A kamarakiállításon a műterem mint az alkotótevékenység és a művészi önreprezentáció helyszíne kerül bemutatásra. A 18. század végén a romantika korában a művészet isteni eredetének elismerése mellett egyre inkább az alkotó géniusz emberi aspektusai kerültek előtérbe. A 19. század folyamán érezhetően megnőtt a művészek személyes sorsa, életrajza iránti érdeklődés. A műtermi jelenetek a művészek identitásáról, személyiségéről, ízléséről, társadalmi státuszáról is hű képet mutattak. A műterem lehetett az alkotó működésének helye, tanítványokkal zsúfolt oktatóterem, monumentális megbízások kivitelezésére alkalmas műhely, vagy akár szerelmi légyottok, fogadások, jelmezbálok titokzatos, különleges vagy mondén helyszíne is. A gyűjtemény sokszínűségét, váratlan gazdagságát tükrözi, hogy a híresebb – főként francia – művészek mellett német, osztrák, belga, svájci, olasz, spanyol, skandináv, szláv alkotók művei, valamint a festmények mellett szobrok, reliefek, érmek és plakettek is helyet kapnak a kötetben. A Művészek és modellek című tematikus kamarakiállításon néhány jelentős, a kötetben is szereplő, frissen restaurált művet is bemutatunk, amelyek méltó módon reflektálnak a 19. századi művészlét különböző aspektusaira. A tárlathoz kapcsolódik A 19. század nemzetközi művészete a Szépművészeti Múzeum gyűjteményében című, az 1800 utáni Nemzetközi Gyűjtemény új, hiánypótló kiadványa amely ismerteti a korszak intézményünkben őrzött alkotásait, külön hangsúlyt helyezve a kevésbé ismert, mégis figyelemre méltó darabokra. Az 1800 utáni gyűjtemény FOCUS termének kabinettárlata.

Budapest

Élőhely / Habitat. Természet- és tájkonstrukciók

A kiállítás festmények, grafikai és fotósorozatok, szobrok, fotódokumentációk és videók segítségével, 60 műtárgyat bemutatva kísérli meg áttekinteni a természethez kötődő látásmódokat, viszonyulásokat a művészetben a 19. század második felétől a jelenig. A tárlat az ökológiai válság problémakörét egy tágabb kontextusba helyezve keres választ arra a kérdésre, hogy hogyan lehetséges újradefiniálni a természet és a kultúra viszonyát az előző századok természet- és tájfelfogása és a jelen ökológiai szemlélete, illetve a természet és a városi kultúra komplex viszonyának tükrében. A kiállítás címében is utal a művészet és a különböző fajok – köztük az ember – élőhelyéül szolgáló természeti környezet érzékeny kapcsolatára. A klímaváltozás, a természeti erőforrások túlhasználatának problémája, az egyre fenyegetőbbé váló ökológiai válság az elmúlt tíz évben mindinkább meghatározó téma a nemzetközi és a hazai képzőművészeti diskurzusokban. A 21. század nagy kihívása az emberiséget kiszolgáló mezőgazdasági és ipari termeléssel, áru- és személyforgalommal és a hozzájuk kapcsolódó energiafogyasztással járó rendkívül súlyos, bolygónk ökológiai egyensúlyát felborító környezeti hatások csökkentése. Egyre nyilvánvalóbb mindenki számára, aki felelősséget érez az emberiség jövője iránt, hogy a globális ökológiai katasztrófa csak elkötelezett és mélyreható közös erőfeszítéssel kerülhető el. A tárlat bemutatja, hogy a művészet az elmúlt kétszáz év során hogyan reagált a természetes környezet megváltozására, hogyan jelent meg annak felismerése, hogy az ipari és mezőgazdasági termelés nagyiparivá válásával megváltozott a természet fogalma, és hogy az ahhoz fűződő viszonyaink sokfélesége milyen módon jelent meg a képzőművészeti alkotásokban. Az időben hozzánk közel eső alkotások már magukon viselik a technológiai fejlődés lenyomatát, a 20. század irányzatainak sokféleségét, és lehetőséget adnak a nézőnek arra, hogy szembesüljön saját álláspontjával és felelősségével ebben az egész emberi világunk jövőjét befolyásoló kérdéskörben. Az Élőhely című tárlat ezt az összetett problémakört olyan művészek munkáin keresztül mutatja be, mint például Mednyánszky László vagy Gustave Courbet, a hetvenes években már az ökológiai művészet egyik úttörőjének számító Alan Sonfist, és a Pécsi Műhely alkotói. Ezekkel az alkotásokkal párbeszédre lépnek kortárs magyar alkotók, mint – többek között – Dezső Tamás, Gosztola Kitti, Hatházi László András, Horváth Gideon, Kaszás Tamás, Rózsa Luca Sára, Süveges Rita, Tranker Kata és Trapp Dominika művei. A kiállítás a Szépművészeti Múzeum Agnes Denes-kiállításának időtartama alatt, azzal tematikus rokonságban valósul meg. Az egyik kiállításra váltott belépőjeggyel a másik tárlat teljesárú jegyéből 50%-os kedvezményt biztosítunk jegypénztárainkban. A kiállítás kurátorai: Harangozó Katalin, Major Sára, Petrányi Zsolt, Tarr Linda Alexandra

Budapest

Az élet művészete. Szecessziós plakátművészet és tárgykultúra Magyarországon (1895–1914)

A kiállítás a magyar plakátművészet első aranykorát mutatja be, amely a 19. és 20. század fordulóján a szecessziós stílus jegyében bontakozott ki. A Bartók Tavasz Nemzetközi Művészeti hetek keretében megvalósuló tárlat a szecessziós plakátművészet és reklámgrafika remekművei mellett megidézi a korszak szecessziós tárgykultúráját is, könyveket, folyóiratokat, illetve iparművészeti tárgyakat, kerámiákat és bútorokat, összesen több mint kétszáz műtárgyat bemutatva. A tárlaton mintegy 120 plakát szerepel, olyan művészektől, mint Rippl-Rónai József, Vaszary János vagy Ferenczy Károly, illetve a neves festők mellett feltűnnek a plakátra szakosodott művészek is, mint Faragó Géza, Biró Mihály, Helbing Ferenc, Tuszkay Márton. A korai magyar plakátművészetről annak ellenére nem született átfogó kiállítás vagy könyv, hogy nemzetközi összehasonlításban is kiemelkedő egyéni alkotásokkal büszkélkedhet. A kiállítás a plakátműfaj fejlődését és magyarországi kezdeteit nemzetközi kontextusban mutatja be, szerepeltetve a műfaj legnagyobbjai, Alphonse Mucha, Gustav Klimt, Henri de Toulouse-Lautrec, Koloman Moser és mások műveit. A plakátok a legkülönbözőbb jelenségeket (újságok, színházak, kabarék, mulatók és kereskedelmi termékek) hirdetik, így felidézik készítésük korát. A tárlat felvillantja a polgári otthonok világát, a századforduló városi éjszakai életét, a kávéházak hangulatát, a városi nők öltözködését, szokásait, a korban népszerű szabadidős tevékenységeket, a biciklizést, a gyógyfürdők látogatását vagy a csillogó bálokat. A plakátok egyik legfontosabb motívuma a nő, aki a legkülönbözőbb szerepekben tűnik fel: az öntudatos nagyvilági dámától az éteri múzsáig. A plakátok finom festői megoldásokkal vagy dekoratív vonalkultúrájukkal a szecessziós szépségeszményt hirdetik, gyönyörködtetnek, vagy éppen humorukkal igyekeznek megnyerni a közönség tetszését. Rajtuk keresztül újra átélhető az első világháborút megelőző utolsó boldog békeévek hangulata. A kiállítás kurátora: Katona Anikó művészettörténész

Budapest