Kisvátyoni tanösvény, ökotúra Zsadányban a Körös-Maros Nemzeti Parkban

Túra a Kisvátyoni Tanösvényen

A túrán megismerhető Kis-Sárrét változatos növény- és állatvilága, a halastavak élete, az élőhely-rekonstrukció természetvédelmi szerepe.

• Találkozó helyszíne: Zsadány községből Biharugra felé haladva, a kereszteződéstől száz méterre jobb kéz felől található szilárd burkolatú út mellett

A túrán való részvételi szándékot a túrát megelőzően legalább két nappal kérjük jelezni. A túrát minimum 5 fő jelentkezése esetén indítjuk. A túra időtartama 4 óra

Állomások:

1. Az erdő élővilága
2. Rétek, legelők élővilága
3. Mocsár, mocsárrét élővilága
4. Halastavak élővilága
5. Vízfolyás élővilága
6. Nagy-Zsombokos, élőhely-rekonstrukció

Kisvátyon, a rovarok birodalma

A Körös-Maros Nemzeti Park Kis-Sárréti tájegységében helyezkedik el a Kisvátyonra keresztelt terület. E részterület még döntő hányadában természetközeli (vagy természetes) élőhely, főleg mocsárrétekkel és nedves, mezofil gyepekkel borított, melyet kisebb nyílt vizes foltok és csatornák tagolnak.

Az élőhelyek milyenségéből következik, hogy főleg vizes és füves területekhez kötődő élőlényeket találunk, azonban a területen foltokban megjelelő cserjesávok és kicsiny erdőfoltok nagyban növelik az élővilág változatosságát, melyre még ráerősít a terület nyugati szomszédságában lévő Vátyoni-erdő, ahonnan erdei fajok érkeznek.

Az élővilág legsokszínűbb és fajgazdagabb csoportját kétség kívül az ízeltlábúak alkotják, melyek közelebbi megismeréséhez  remek lehetőséget biztosít a területen kialakított tanösvény és a rovarok tavaszi zsongása.

Csupán a tanösvényen haladva megannyi érdekes és ritka fajjal találkozhatunk, ha kis türelemmel és odafigyeléssel elidőzünk egy-egy helyen. A kellő türelem ugyanis elengedhetetlen, a rovarokat nem lehet rohanva meglesni, valódi szépségük csak közelről tárul a szemünk elé.

Most tekintsük meg, hogy mivel is „áll” szemben a kedves látogató, ha végigjárja a tanösvényt:

Szinte mindenütt akaratlanul megakad a szemünk egy vörösen villódzó repülő állaton, ő a nagy tűzlepke (Lycaena dispar). Első nemzedékének egyedei a nedves gyepek felett repkednek, a tűzpiros hímek vehemensen kergetik egymást, tudni illik e faj kis területeket (territóriumot) „sajátít” ki, melyet meg is véd a betolakodó fajtársaktól.

A tanösvényt hosszan szegélyező kökénybokrokon felfigyelhetünk olyan ágakra, melyek levéltelenek és mintha pókháló borítaná…..szó sincs róla, hogy pókok ténykedésének nyoma lenne. A tettes a tavaszi gyapjasszövő (Eriogaster lanestris) hernyói, melyek maguk készített hernyófészekben élnek társasan, és a kökény leveleit fogyasztják. Nem szabad összetéveszteni a nála sokkal gyakoribb és néha károkat is okozó gyűrűs gyapjasszövő (Malacosoma neustria) hernyóival, mert míg az előbbi hernyóin kék négyszögletű, világosan keretezett foltok láthatóak két sorban, addig az utóbbi faj lárváin hosszirányú kék-sárga-szürke sávok láthatóak.

Szintén a kökényen figyelhetőek meg a kökény vagy sárgafoltos díszbogár (Ptosima flavoguttata) imágói is, melyek az idei évben különösen nagy számban jelentek meg az Ország egész területén.

Ha valaki kellően korán érkezik a tanösvényre, akkor a bokrokon számtalan szitakötőt vehetünk észre, melyek a reggeli napsütésben várják, hogy szárnyra kelhessenek. A nap további részében is a bokrok környékén repkednek, vadásznak, de megfigyelésük ilyenkor már közel sem olyan egyszerű.

A teljesség igénye nélkül és a ritkább fajokra koncentrálva a repkedő forgatagból talán a mocsári szitakötőt (Libellula fulva) a legkönnyebb észrevennünk. A hímek potroha hamvas kék, míg a nőstények potroha sárga színű, középen egy hosszirányú sötét folttal.  Kicsit több türelmet és odafigyelést igényel, hogy a lápi acsát (Anaciaeschna isosceles) becserkésszük. E faj ivarai hasonló barnás-sárgás színezetűek és nagy összetett szemeik színűek.

A következő faj igazi faunisztikai ritkaság és csak az idei évben sikerült kimutatni a területről (pontosabban a Nemzeti Parkból, mivel ez az egyetlen jelenleg ismert állománya a fajnak). A piros szitakötő (Leucorrhinia pectoralis) a  faja, mely élőhelyek fokozottan sérülékenyek és veszélyeztetettek. A hím világos szárnycsúcsú és homlokú, a hetedik potrohszelvényén élénk sárga foltot visel, messziről sötét összhatást mutat. A nőstények potroha okkersárga foltokkal díszített. A faj főként kisvizek lakója: síklápok, holtágak, morotvák a kedvelt előfordulási helyei, ahol többnyire tőzeges aljzat, huminanyagokban gazdag, barnás víz és általában nádas és gazdag hinárvegetáció is található.

A környező gyepek is bővelkednek érdekes fajokban. Viszonylag korán, már május első felétől a fogasfarkú szöcskétől (Polysarcus denticauda), pontosabban azok ciripelő hímjeitől hangosak a rétek, más szöcske vagy sáskafaj nem is igen énekel ebben az időszakban. A hang forrását követve meglelhetjük a fűszálak között rejtőző szöcskét, és majd döbbenten csodálkozunk rá, hogy egy ekkora állatot, hogy nem vettünk hamarabb észre. A zöld rejtőszín mellett egyes hím egyedek sárga és kék és lila színezeti elemeket is hordoznak.

A boglárkáktól sárgálló helyeken figyelhetjük meg a boglárka-cserjecincért (Cortodera flavimana), mely leggyakrabban a virágokon táplálkozik, vagy azok fonákján pihen. Természetesen még megannyi rovar látogatja a csalogató virágokat.

Se szeri, se száma a bemutatásra érdemes állatoknak, de aki többet szeretne tudni vagy látni, annak fel kell keresnie a helyet és saját tapasztalatokból merítve kiegészíteni a beszámolót!